Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

VÖLGYESI ORSOLYA: Kuthy Lajos estélyei

szélesebb nyilvánosság előtt is felolvasott, méghozzá a pesti vármegyeházán a Kisfa­ludy Sándor 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Műveit elsősor­ban a női olvasóközönség figyelmébe aján­lották. Pompéry János az Eleíképek-hcn folytatásban megjelent Pozsonyi levelek­ben 1844 augusztusában a következőket írta: „Mint tudom, Kuthynk most egy nagy regényen dolgozik; tőle csak érdekeset vár­hat a' magyar közönség, 's remélem a' hölgyvilág kitüntető részvétével fog talál­kozni a' kedves költő, ki annyira ismeri a' 23 szivet és annak életét." Néhány hónappal később Pompéry így folytatta a gondolatot: „Mi Kuthynkat, főkép nőinknek leginkább ajánlja, az azon körülmény, hogy ő legin­kább az ember belső világát festi." 24 A visszaemlékezések szerint Kuthy több hölggyel, elsősorban is több színésznővel került bizalmas viszonyba - talán házassá­gának megromlása sem volt teljesen füg­getlen ettől; a színésznőkkel való kapcsola­tára utal egyébként Degré Alajos egyik megjegyzése is: „Szive választottai is több­nyire a színpad lámpái közül mosolyogtak rá". 25 Ebből a szempontból különösen ta­nulságos Prielle Kornélia visszaemlékezé­se, amely Petőfi egyik nála tett látogatását örökítette meg: „Egy kis keskeny mellék­szoba volt az enyém, minden igény nélkül, a lehető legegyszerűbben bútorozva. Min­den dísze egy félig hervadt koszorú volt, mellyel asztalkám fölött - lévén az író- és varróasztal, azonfelül könyvtár egy alakban 22 Athenaeum 1843.1. 286-287. old. Vö. még Wallentiny Dezső: Kuthy Lajos életrajza. Rimaszombat, 1897. 58. old. 23 Pompéry János: Pozsonyi levelek XXIV. Életképek 1844. II. 211. old. - a Kuthy Lajos arcképe volt feldíszítve. Petőfi tekintete rögtön megakadt rajta, el­komolyodott és leült. Kevés idő múlva is­mét odanézett, onnan reám, végre azt kér­dezte: - Mát azt hiszi, érdemes a » Hazai rejtelmek« szellemes írója, hogy kegyed folyvást koszorúzza? Én elpirultam, mert ő nem-tetszőleg bólingatott a fejével és arco­mat vizsgálta. - Az író és az ember előttem el van választva egymástól - mondám. ­Azután nem vétkezett ellenem semmit: nem az ő hibája, miszerint nem tudtam, hogy neje van. Úgy látszik, a főváros bizo­nyos osztályában nem is veszik azt számba a rokonszenv ébresztésnél: de végte még elég jókor megtudtam, és együgyű eszem­mel nem találtam más megoldást, mint hogy mindenáron elhagyjam Pestet. ­Ezért bizony kár volt - mondta ő komotan ­Gyűlölöm azt az embert! Hej ha én... Itt nem tudom mite gondolt." 20 Jókai egy ké­sei elbeszélésében azonban másként ma­gyarázza, miért szakított Kuthy és a szí­nésznő. Jókai szerint Kuthy 1846-ban kérte meg Prielle Kornélia kezét. „Kuthy a leg­szebb férfialak volt, akit valaha láttam, a magyar jellegnek az eszményi tése, egy hor­tobágyi csikós bársonyruhában. A szép arcz, a nagy tüzes szemek elárulták a lángészt, mely munkáit alkotá. S e mellett a társal­gásban is elragadó, rendkívüli, meghódító volt, ötleteiben őshumor és ragyogó fantá­zia" - jellemezte egykori írótársát Jókai, majd a következőképpen folytatta a törté­netet: „Nem csoda, ha a fiatal, gyermeteg 2A Pompéry János: Pozsonyi levelek XXIX. Életképek 1844. II. 649. old. 25 Degré, 1869. 60. old. 26 Prielle Kornélia: Ismeretségem Petőfivel (1879). In: Hatvány, Lm., II. kötet. 23-24. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom