Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."

látogatók, máskor együtt fogadják őket, elfoglaltságuktól függően. Jozefina távollétében pédául Bártfay is fogadja felesége barátnőit. Ha egyszerre többen érkeznek, vagy a háziak nincsenek otthon, a vendégek kerti sétával, türelmes olvasgatással töltik a várakozás idejét. Este, a színház előtti időszakban ismét sűtűsödnek a látogatások, megvátják egymást a különböző időpontokban érkezők, aztán együtt mennek színházba - ezt lehetne talán a másodikjóval kisebb intenzitású szalonidőszaknak nevezni. Maga a nyolc óra körül tálalt vacsora nem hangsúlyos étkezés, ideje szükség szerint eltolódhat, Bártfay gyakran el is hagyja. Esténként a színház a valódi figyelemmel kísért színpadi játék mellett a társasélet központja. Bártfay egyike az elkötelezett, szenvedélyes, szinte kötelességszerűen megjelenő színházpártolóknak. („Színházba menék nőmmel, Lenivel Vörösmarty új darabja adatott: Marót, macsói bán szomorújáték 5 felvon [ás]. - A' darab sok erővel, igen sok szépséggel bír, 's van színi hatása: de borzasztó. Több kedvességet vagy minek mondjam - több enyhúletet óhajtanék benne. A' léleknek nincs ideje magát összeszedni. A' végét nem úgy irtani volna. A' harcz megzavarja a' benyomást legalább nálam - 's a' fiú, Bod, egész addig istentelennek növekedvén, vad szilaj lélekkel hal meg. Én élve hagynám Maróttal, két egyesülő láng gyanánt Ida sírja felett, engesztelés 's végtelen bánat tisztulásában. Minden esetre Vörösmarty a' drámában újobban haladást mutat. -"). Többnyire ingázik a földszint és a tudós társaság páholya között, a sokszor látott daraboknál egy-egy felvonást ki-kihagy, egyízben a közeli nyilvánosházat látogatja meg. Elmélyült beszélgetésre ez a hely eleve alkalmatlan: benyomások, friss közéleti hírek, pletykák cseréje folyik, röpke udvarlás, gyors megbeszélések, bemutatkozások folynak itt. A nap olvasással, beszélgetéssel, gondolkozással ér véget az ágyban 10 óra tájban, csak ünnepeken vagy ritkán látott, kedves vendéggel maradnak fenn hosszabban, 11-12-ig. A szinte észrevétlenül múló, alig tagolódó idő a nagyobb egységeket is jellemzi. A hét napjai szinte változatlanul követik egymást, s mivel nincs behatárolt munkaidő, a vasárnap is hivatalos dolgokkal telik: számol, levelez, tárgyal Bártfay, ez a fogadóóra délelőttje a Magyar Tudós Társaság pénztárában. Talán csak színházba megy ritkábban, mert ilyenkot „vasárnapi bohóságokat" adnak. Az egyhangúság, az ismétlődő helyzetek egyik oka, hogy Bártfay nem szívesen jár társaságba, ha teheti, lemondja a házon kívüli meghívásokat. Mindössze három ilyen alkalmat rögzít a napló a négy év alatt. Egyszer Vörösmartynál pipázik, beszélget Fáy Andrással, gróf Ráday Lászlóval, Bugát Pállal, Luczenbacher Jánossal, Irinyi Józseffel, Megyeri Károllyal, Egressy Gáborral, Tóth Lőrinccel, Toldyval, Bajzával, akik a színészek kivételével személyes jó ismerősei. Máskor Kossuthhoz megy uzsonnára, aki Bártfay fiatal barátja, Lovassy László elméjének tragikus megbomlását beszéli el. Egy ízben a hozzájuk közel álló, leánynevelő intézetet fenntartó család, Tanzerék házibálját látogatja meg. „Az öreg Täntzer és Tasner, a' fiatal Tasner 's én whisteztünk, a' fiatalság tánczolt. Éjfél után jövék haza." A hónapok, az év múlása szinte ugyanolyan észrevehetetlen, mint a hetek egy-