Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."

látogatók, máskor együtt fogadják őket, el­foglaltságuktól függően. Jozefina távollété­ben pédául Bártfay is fogadja felesége ba­rátnőit. Ha egyszerre többen érkeznek, vagy a háziak nincsenek otthon, a vendé­gek kerti sétával, türelmes olvasgatással töltik a várakozás idejét. Este, a színház előtti időszakban ismét sűtűsödnek a láto­gatások, megvátják egymást a különböző időpontokban érkezők, aztán együtt men­nek színházba - ezt lehetne talán a máso­dikjóval kisebb intenzitású szalonidőszak­nak nevezni. Maga a nyolc óra körül tálalt vacsora nem hangsúlyos étkezés, ideje szükség szerint eltolódhat, Bártfay gyakran el is hagyja. Esténként a színház a valódi figyelem­mel kísért színpadi játék mellett a társas­élet központja. Bártfay egyike az elkötele­zett, szenvedélyes, szinte kötelességszerű­en megjelenő színházpártolóknak. („Szín­házba menék nőmmel, Lenivel Vörösmarty új darabja adatott: Marót, macsói bán szo­morújáték 5 felvon [ás]. - A' darab sok erő­vel, igen sok szépséggel bír, 's van színi ha­tása: de borzasztó. Több kedvességet ­vagy minek mondjam - több enyhúletet óhajtanék benne. A' léleknek nincs ideje magát összeszedni. A' végét nem úgy irtani volna. A' harcz megzavarja a' benyomást ­legalább nálam - 's a' fiú, Bod, egész addig istentelennek növekedvén, vad szilaj lé­lekkel hal meg. Én élve hagynám Maróttal, két egyesülő láng gyanánt Ida sírja felett, engesztelés 's végtelen bánat tisztulásá­ban. Minden esetre Vörösmarty a' drámá­ban újobban haladást mutat. -"). Többnyi­re ingázik a földszint és a tudós társaság pá­holya között, a sokszor látott daraboknál egy-egy felvonást ki-kihagy, egyízben a kö­zeli nyilvánosházat látogatja meg. Elmélyült beszélgetésre ez a hely eleve alkalmatlan: benyomások, friss közéleti hírek, pletykák cseréje folyik, röpke udvarlás, gyors megbe­szélések, bemutatkozások folynak itt. A nap olvasással, beszélgetéssel, gondolkozással ér véget az ágyban 10 óra tájban, csak ünnepe­ken vagy ritkán látott, kedves vendéggel maradnak fenn hosszabban, 11-12-ig. A szinte észrevétlenül múló, alig tagoló­dó idő a nagyobb egységeket is jellemzi. A hét napjai szinte változatlanul követik egy­mást, s mivel nincs behatárolt munkaidő, a vasárnap is hivatalos dolgokkal telik: szá­mol, levelez, tárgyal Bártfay, ez a fogadóóra délelőttje a Magyar Tudós Társaság pénztá­rában. Talán csak színházba megy ritkáb­ban, mert ilyenkot „vasárnapi bohóságokat" adnak. Az egyhangúság, az ismétlődő helyzetek egyik oka, hogy Bártfay nem szívesen jár társaságba, ha teheti, lemondja a házon kí­vüli meghívásokat. Mindössze három ilyen alkalmat rögzít a napló a négy év alatt. Egy­szer Vörösmartynál pipázik, beszélget Fáy Andrással, gróf Ráday Lászlóval, Bugát Pál­lal, Luczenbacher Jánossal, Irinyi Józseffel, Megyeri Károllyal, Egressy Gáborral, Tóth Lőrinccel, Toldyval, Bajzával, akik a színé­szek kivételével személyes jó ismerősei. Máskor Kossuthhoz megy uzsonnára, aki Bártfay fiatal barátja, Lovassy László elmé­jének tragikus megbomlását beszéli el. Egy ízben a hozzájuk közel álló, leánynevelő in­tézetet fenntartó család, Tanzerék házi­bálját látogatja meg. „Az öreg Täntzer és Tasner, a' fiatal Tasner 's én whisteztünk, a' fiatalság tánczolt. Éjfél után jövék haza." A hónapok, az év múlása szinte ugyan­olyan észrevehetetlen, mint a hetek egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom