Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SZALAI ANNA: Hagyomány és újítás

zést, arra, hogy dolgavégczctlcnül tért vissza a nyolc „kráglis, nyakcsokros, frissen borotvált és választékosan fésült"

47 küldöttük Pozsonyból. Az elmérgesedett vitába belekeveri a kitért Uriel Móricot is, aki másfél tőfös gyertyával a kezében énekelte az Áve Máriát az István napi búcsúban. Gábor fivére védelmében mondja, ha lehetne, már visszatáncolna, és nem kell az ifjúkori eltévelyedést olyan szigorúan megítélni, de a mondat Joel takargatott titkára utal. A hangosak és a csendesek vezetőinek végzetes kimenetelű párbeszéde ezen a ponton fordul meg. A végsőkig fölizgatott Joelt váratlanul éri Gábor mindvégig higgadt, közbevetett mondataita ügyet sem vető elbeszélése, melyből megérti, hogy az elrugaszkodott barát ugyanazt a takargatnivaló titkot őrzi a gödöllői gojtéról, a vörös Vilmáról, mint ő. Gábor erkölcsi fölényt kovácsol abból, hogy Joel a vörös asszonnyal való kapcsolata idején is jó tanítványa maradt a pozsonyi Szofernak: mások fejére olvasta szigorú törvénymagyarázatait, de ő maga megfeledkezett a hetedik és tizedik parancsolatról. Az Uriel Gábornál tett látogatásról hazatérve Joelnek már annyi ideje sem marad, hogy végigmondja családtagjainak szóló végső üzenetét. Dvóra érzékenysége és igazságérzete egészíti ki és tölti meg érthető tartalommal a félig-meddig elfogott jeleket, befejezetlen szavakat. A hangosak és csendesek közti vita és feszültség Joel halála után is folytatódik. Nemcsak a közösségen, hanem Joel családján belül is követhető a hagyományhűség és a reformszellem keveredése vagy szétválása. Kaczér tetralógiája az eredetközösség, a hagyományhű hangosak szemszögéből ábrázolja ezt a folyamatot, és az új élettét kialakításának két lehetséges útját mutatja be. Az egyik a tiltott tanulmányokon keresztül az értelmiségi vagy művészpályák, illetve a pénzvilág felé vezet, a regényfolyam cselekménye szerint legtöbbször a csendes zsinagógán át. A másik a hagyományos foglalkozások újakra való fölcserélésével a gazdasági önállóság nyújtotta biztonság felé, melynek nem feltétele a hagyományhű közösségtől való eltávolodás. Mindkét esetben megváltozik a zsidó kapcsolata a külvilággal. Korábban, nyugalmasabb életfeltételek biztosítása érdekében és változó sikerrel, a zsidó kezdeményezésére alakult ki az egyoldalú, alkalmi kapcsolat a hivatalok vagy a diéta képviselőivel. Az értelmiségi vagy művészpálya viszont, ugyanúgy, mint a bankvilág vagy az ipari tevékenység, kétoldalú, mindkét fél részéről kezdeményezett, folyamatos munkakapcsolatot jelent a gazdatársadalom tagjaival. A magánéleti érintkezés azonban továbbra is a közösségen belül zajlik, kivételes alkalom, ha a vidéki szalonban a helybeli előkelőségek tagjai is megjelennek, ahogy az is, ha időnként a pesti csendes zsinagógában megfordulnak gtófok és bárók. A zárt közösség ezek szetint nyitottabb a környezet felé, mint a befogadó társadalom a zsidó közösség felé: a Zsidó legenda regényhősei nem lépnek be az őket körülvevő világ magán- és társaséleti színtereire. M Kossuth Lajos zsidaja, 205. old.