Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SZALAI ANNA: Hagyomány és újítás

„umein" helyett „ámen"-t, „kudajs" helyett „kádos"-t (szent) kell mondania. A Bácskai-udvar másik közössége a csendes zsinagóga közönsége. A tisztáta festett nagy imaterem nem állandó találkozási helye e közösség tagjainak, a hét közönséges napjain kong az ürességtől, szombattól szombatig a karfiúk próbái és az egyházuk tartják fönn a folytonosságot. A templomban a legmagasabb hatóság előtt feszesen és csendben állnak, nem kiáltoznak, nem ujjonganak, csak lapozgatnak az imakönyvben, és hangtalanul mozgatják az ajkukat. Akik ma ilyen finoman viselkednek, valaha ugyanúgy kiáltoztak a piacon, mint Mailech és vásáros társai, de megfogadva az Uriel testvérek jelszavát, „csinosodni, finomodni, nemesedni" kell, már nem járnak vásárra: üzletükben és irodájukban finoman és előzékenyen szolgálják ki a vevőt és az ügyfelet, s ugyanez a viselkedés jár a templomban Istennek és angyalainak. Mailech közöttük van péntek este, de hiába látta már őket és kezdi megszokni az arcukat, a szemük idegen marad. Az öreg zsinagógában hétköznap is tízszer többen vannak, és azok is ismerősei, akiket még sosem látott; itt rideg idegenek, „egykedvű mostohatestvérek" között van. És mégis, ismerős hang fordul felé, Sáje doktor. A család régi barátjával való találkozás egy már régen várt kérdéssel kezdődik: „Mit keresel te itt, Mailech?"

37 Meglepetésére azonban a kérdező ugyanazokról a belső vívódásokat számol be, melyekről kórista társával, Becaléllel ő is többször beszélgetett. A doktor gondolatban halott nagyapjával, a károlyi rabbival vitázva azzal mentegeti 36 Három a csillag, 92. old. 37 Három a csillag, 92. old. magát, hogy a kételkedők gyülekezetéhez tartozó betegei miatt jár ő is a csendesekhez. A halott rabbi nagyapa azonban most is duzzog, ahogy duzzogott egykor életében, amikor unokája a hébert görögre és latinra, a jesivát orvosi egyetemre cserélte. Mailech a csendesek érveivel válaszol Sájénak: Isten a halk szót is megérti, a legfelsőbb hatóság előtt illik csendben viselkedni. Meglepi az orvos válasza: nem az Isten a fontos, hanem aki kiáltani szeretne hozzá, minden hatóság előtt befogjuk a szánkat, egyetlen hely marad, a zsinagóga, ahol kinyithatjuk. Mailech megérti fiatalabb és idősebb barátja vívódásait, ezzel a sajátjaira is magyarázatot talál: „A zsidó fiú életébe és gondolkodásába súlyosan beleszólnak az apák és nagyapák egészen Ábrahámig, és a tanítók fel egészen Mózesig. Ha megismétli az oktatásaikat, csak mozgatják a szájukat a sírban, de ha megtagadja az irányítást és a tanítást, a sírból is kikiáltanak." Mailech belső vívódásainak külső, erőszakos beavatkozás vet véget. Joel, a nagybácsi jogán, szigorával és nehéz kezével, három pofonnal oldja meg a helyzetet. Váratlanul, az utolsó pillanatban, a Mailech fellépését megelőző próbán jelenik meg a csendesek zsinagógájában, hogy az eltévelygő fiú arcán csattanó pofonokkal rendezzen egy család i ügyet, és ezzel, jelképesen, a pesti gettó legfontosabb közösségi kérdésére is válaszoljon. A Bácskai-udvarban a hangosak nyitott és folytonos társasági-közösségi életét kétszemélyes kapcsolatok váltják föl. Mailech és Denhof, Mailech és Becalél, Mailech és Sáje beszélgetéseikben bizonytalanságot, 38 Három a csillag, 94. old.