Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SZALAI ANNA: Hagyomány és újítás

„umein" helyett „ámen"-t, „kudajs" he­lyett „kádos"-t (szent) kell mondania. A Bácskai-udvar másik közössége a csen­des zsinagóga közönsége. A tisztáta festett nagy imaterem nem állandó találkozási he­lye e közösség tagjainak, a hét közönséges napjain kong az ürességtől, szombattól szombatig a karfiúk próbái és az egyházuk tartják fönn a folytonosságot. A templom­ban a legmagasabb hatóság előtt feszesen és csendben állnak, nem kiáltoznak, nem uj­jonganak, csak lapozgatnak az imakönyv­ben, és hangtalanul mozgatják az ajkukat. Akik ma ilyen finoman viselkednek, valaha ugyanúgy kiáltoztak a piacon, mint Mailech és vásáros társai, de megfogadva az Uriel testvérek jelszavát, „csinosodni, fino­modni, nemesedni" kell, már nem járnak vásárra: üzletükben és irodájukban fino­man és előzékenyen szolgálják ki a vevőt és az ügyfelet, s ugyanez a viselkedés jár a templomban Istennek és angyalainak. Mailech közöttük van péntek este, de hiába látta már őket és kezdi megszokni az arcukat, a szemük idegen marad. Az öreg zsinagógában hétköznap is tízszer többen vannak, és azok is ismerősei, akiket még so­sem látott; itt rideg idegenek, „egykedvű mostohatestvérek" között van. És mégis, ismerős hang fordul felé, Sáje doktor. A csa­lád régi barátjával való találkozás egy már régen várt kérdéssel kezdődik: „Mit kere­sel te itt, Mailech?" 37 Meglepetésére azon­ban a kérdező ugyanazokról a belső vívódá­sokat számol be, melyekről kórista társával, Becaléllel ő is többször beszélgetett. A doktor gondolatban halott nagyapjával, a károlyi rabbival vitázva azzal mentegeti 36 Három a csillag, 92. old. 37 Három a csillag, 92. old. magát, hogy a kételkedők gyülekezetéhez tartozó betegei miatt jár ő is a csendesek­hez. A halott rabbi nagyapa azonban most is duzzog, ahogy duzzogott egykor életében, amikor unokája a hébert görögre és latinra, a jesivát orvosi egyetemre cserélte. Mailech a csendesek érveivel válaszol Sájénak: Is­ten a halk szót is megérti, a legfelsőbb ha­tóság előtt illik csendben viselkedni. Meg­lepi az orvos válasza: nem az Isten a fontos, hanem aki kiáltani szeretne hozzá, minden hatóság előtt befogjuk a szánkat, egyetlen hely marad, a zsinagóga, ahol kinyithatjuk. Mailech megérti fiatalabb és idősebb ba­rátja vívódásait, ezzel a sajátjaira is magya­rázatot talál: „A zsidó fiú életébe és gondol­kodásába súlyosan beleszólnak az apák és nagyapák egészen Ábrahámig, és a tanítók fel egészen Mózesig. Ha megismétli az ok­tatásaikat, csak mozgatják a szájukat a sír­ban, de ha megtagadja az irányítást és a ta­nítást, a sírból is kikiáltanak." Mailech belső vívódásainak külső, erő­szakos beavatkozás vet véget. Joel, a nagy­bácsi jogán, szigorával és nehéz kezével, három pofonnal oldja meg a helyzetet. Vá­ratlanul, az utolsó pillanatban, a Mailech fellépését megelőző próbán jelenik meg a csendesek zsinagógájában, hogy az elté­velygő fiú arcán csattanó pofonokkal ren­dezzen egy család i ügyet, és ezzel, jelképe­sen, a pesti gettó legfontosabb közösségi kérdésére is válaszoljon. A Bácskai-udvarban a hangosak nyitott és folytonos társasági-közösségi életét két­személyes kapcsolatok váltják föl. Mailech és Denhof, Mailech és Becalél, Mailech és Sáje beszélgetéseikben bizonytalanságot, 38 Három a csillag, 94. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom