Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SZALAI ANNA: Hagyomány és újítás

togatnak rá: itt van Mailech, aki két hétig kórista és Menyhért volt Denhof házában. Igyekszik bátran sétálgatni az emberek között, és abban bízni, hogy a zsinagógaudvar hamarosan más témát talál, hogy időszerű kérdések vagy pletykák elfeledtetik személyét és történetét, de első pesti barátai most még rajta nevetnek, kárörvendve gúnyolják. Hiába viseli ismét régi kopott ruháját és agyonfoltozott vásári csizmáját, élcelődnek vele. Lájbis számára sem érdekes többé: szombat délután, ha barátaival sétál, elvonul Mailech mellett, mintha észre sem venné. Mailech és a pesti közösség kapcsolatalakulása is példázza, hogy bármilyen esemény, amely a gettó közösségének egészét vagy egyes tagjait érinti, a legapróbb részletekig megvitatásra kerül a társasági-közösségi élet állandó, mindenki számára nyitott színterén. A nyitottság különféle összefüggésekben értendő. A helyszín a zárt közösség valamennyi tagja számára nyitott: a szabad ég alatt nyíltan beszélhetnek mindenről, a hírek mindenhonnan és mindenkiről eljutnak ide és továbbmennek innen, a közösség előtt semmi nem marad titokban. E társas élet ugyanolyan nyitott, mint helyszíne, az udvar. A munkahely, akár a piaci sátrakban vagy a földre leterített ponyva mellett, akár a gettóban működő üzletekben, kicsinyített formában megismétli a zsinagógaudvar társaséleti szerepét, azzal a különbséggel, hogy ott a közösségi, itt a személyes érintkezés hangsúlyosabb. A piacon egymás mellett vagy helyüket állandóan változtatva áruló vásárosok között kialakuló párbeszéd az áru, a vevő, az üzlet körül forog, a mindenki számára érthető, különféle jelbeszédek a közeledő veszélyre - vásárfelügyelő, helypénzszedő közeledtére - hívják föl a figyelmet. A munka közben folytatott és a helyszín adottságai miatt megmegszakadó találkozásokban, beszélgetésekben fontos szerepe van az új ismeretségek kialakításának, a formaságokat nélkülöző bemutatkozásban a hagyományismeretről vagy hagyományőrzésről egymással közölt jelzéseknek. Ugyanaz az információcsere és a közösség tagjait óvó-védő összetartás jellemző a piacosok-vásárosok munka közben kialakult kapcsolatára, mint a zsinagógaudvaron folytatott vélemény- és gondolatcserén alapuló párbeszédsorozatokra. Az üzletekben is kínálkozik alkalom arra, hogy a bolt tulajdonosa és a betérő vevő folytassa azt a szinte szakadatlan társasági-közösségi életet, melynek eredeti és állandó színtere a zsinagógaudvar. Van, aki talál időt arra, hogy talmudizáljon vevőivel, hogy bölcsességeket mondjanak egymásnak vagy tréfálkozzanak, csevegjenek. A fűszerüzlet tulajdonosa pedig az áruját rejtő száz fiók kezelésével kápráztatja el vevőit. A felesége ugyan föl-le mászik a létrán, és egymás után húzogatja ki a fiókokat, míg rátalál a megfelelő árura, ő viszont minden vevő előtt bizonyíthatja a jesiva-végzettség fölényét: a szegfűszeget a varrótű, a timsót a paprika, a borsot a drótszeg feliratú fiókból veszi elő. Áruja egyéni elgondolás szerint való tárolásáról nem kíván lemondani, az érkező áru mindig az épp üres fiókba kerül, hogy gyapjas szakállát simogatva elmondhassa mindenkori vevőjének: „Aki tálmid háhám [...], az fejjel dolgozik. Ülepe mindenki másnak is lehet."

21 Az ámula-