Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

LÁSZLÓ FERENC: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán

uk, hiszen a társaságbéli szeretetreméltóság olyan mintái álltak előttük, mint a szórakoztatóan adomázó, közvetlen és derűs, s a gyermekeit a nyakában cipelő Székács József. Az evangélikus társasélet jellegzetességeinek ismertetése kapcsán, s most a Kánya-Székács-kötre koncentrálva is egyértelművé válhatott számunkra, hogy az evangélikusság korabeli sikereinek egyik legfontosabb összetevőjét a felekezeti elit társaséletében ismerhetjük fel. Jórészt ezen társasélet keretei között teremtődött meg, s kapott rendre megerősítést a pestbudai evangélikus elit csoportszolidaritása, figyelemreméltóan erős kohéziója. Eme társasélet színterein zajlott le az újonnan érkezett és/vagy fiatal elittagok szocializációja, előkészítése a társadalmi, a kulturális életben való szerepvállalásra. Altalánosságban elmondható, hogy a csoportszolidaritás állandó fenntartása, s a csoporttagok sikeres szocializációja csak úgy mehet végbe, ha a tagok elégedettek csoportjuk életével, belső viszonyaival. A pest-budai evangélikus elit bensőséges és vonzó, rokonszenvesen sokszínű társasélete ebből a szempontból is különös jelentőséggel bírt, hiszen alkalmasnak bizonyult arra, hogy a csoport megelégedésére töltse be - a szociálpszichológia terminológiáját elirigyelve - integratív, társas-emocionális funkcióját, s ezáltal a csoport, a pest-budai evangélikusság feladatfunkciójára, eted menyes társadalmi reprezentációjára összpontosíthasson.