Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

LÁSZLÓ FERENC: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán

szelíd kalandvágya találkozott össze a kirándulás új kultuszában, ebben az újfajta társiasságélményben.

16 A pest-budai evangélikusok ennek meghonosításában ugyancsak említésre érdemes szerepet játszottak. Lelkes kitánduló volt még az agg Schedius Lajos is, aki minden év májusának huszonkettedik napján a természet lágy ölén ünnepelte tanári működésének évfordulóját. Tavassy Lajos 1847-es írásában így emlékezett meg Schedius utolsó ilyen májusi kirándulásáról, s e kirándulás meghitten társaséleti jellegéről: „E napikirándulásnak célja a »Viranyos« (Zugliget) volt. E vidéknek egyik dísze, ama százados hársfa, mely túlesik az »Isten-szemen« és innen a »Mátyás-csurgón«. Itt pihentek meg a természetimádók is ősz szellemvezérük oldalán. 0 ilyenkor vagy emlékezete gazdag éltitárából szokott volt némelyeket közleni, vagy pedig felolvasni valamely közérdekű cikket... ...mint tudott az Öreg még 79-dik évében is éltének, bot és egyébkinti támasz nélkül hegyekte mászni, mint foná ilyenkor az ifjabbakat karjaira, s mint vállá be mint valódi bölcs - éppen a természet nyílt kebelén titkait."

17 A legfontosabbnak ítélt ismertetőjegyek, mozzanatok és fejlemények elősorolása után dolgozatunk hátralevő részében megkíséreljük egy komplex példán, egy kicsiny csoporton bemutatni a pest-budai evangélikus elit teformkori társaséletének jellegzetességeit. Választásunk az Insula Lutheranán élő Kánya és Székács család 16 Zolnai Béla: A magyar biedermeier. Bp., Holnap, 1993. 80-81. old. 17 Idézi: Hittrich Ödön: i. m., 4. old. társaséletére esett. Ez két szempontból is kézenfekvő döntés volt: egyrészt aligha tévedhetünk túlságosan nagyot, ha a szerteágazó pest-budai evangélikus társasélet közép- és súlypontját itt leljük fel; mástészt e csoport társasélete (s részben magánélete is) jól rekonstruálható, hála Kánya Emília visszaemlékezéseinek.

1 Kánya Pál, az evangélikus iskola igazgatója és Székács József, a pesti egyház magyar lelkésze, akit a korban csak az „ország papjaként" emlegettek, voltak eme csoport megkérdőjelezhetetlen irányítói. A korábbiakban az evangélikus elitről elmondottak jórészt reájuk vonatkoztatva is elmondhatók. Mindketten elsőgenerációs pesti lakosok voltak, mindketten nevelősködtek pályafutásuk kezdeti szakaszában, mindketten - vertikálisan és horizontálisan egyaránt - kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeztek, s a multikulturalitás, a többnyelvűség (mind egyértelműbb magyarosodási tendenciával) velük kapcsolatban is okkal fölemlíthető. Emellett, mindketten vezéregyéniségnek számítottak, akikben egyszerre volt jelen a társadalmi-közéleti kiválóság, s az emberi vonzerő, a társaságbéli kellemesség, akik képesek voltak érzékenyen ápolni a pest-budai, s részben az országos evangélikusság szerteágazó kapcsolatrendszerét, végezetül, akik méltóképpen reprezentálhatták felekezetüket a reformkori köz- és társasélet színpadán. A két feleség, Büro Zsuzsanna (Kánya neje) és Veöreös Júlia (Székács hitvese), akik a családi életben, s a társaságban egyként fétjeikkel egyenrangú szerepet töltöt18 Kánya Emília: Réges-régi időkről: egy 19. századi írónő emlékiraiai. [A szöveggond. Fábri Anna és Kiss Bori munkája]. Bp., Kortárs, 1998.