Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

MAGYAR ERZSÉBET: Kertek, parkok Buda-Pest társaséletében a 19. században

lassabb, nyugodtabb életritmusú, jó esetben tisztább, pormentes, üdítő, egészséges környezetet nyújtottak, amely nemcsak a felfrissülést és a megszokott keretek közül való kilépést szolgálta. Noha, amint azt a társadalmi térhasználat terén végzett újabb kutatások kimutatták,

11 a nyilvánosság e színterein is megnyilvánult az időbeli és térbeli szeparáció, a parkok, kertek, sétahelyek alkalmat nyújtottak azon társasági, viselkedési szabályok, szokások megfigyelésére, elsajátítására, amelyekről a korabeli viselkedési és életvezetési irodalom tanulmányozásával alkothatunk képet. A parkokban, sétányokon és a nyilvánosság egy másik színterén, az utcán szem előtt tartandó előírások a legtöbb esetben megegyeztek. A 19. század illemkönyveiben a nyilvánosság előtti viselkedés szabályozása egyre több részletre terjed ki.

12 Az általános közlekedési és viselkedési szabályok ismertetése mellett a következő témakörökre is kitérnek: az ildomos járásmód, az ismeretlenekkel és ismerősökkel való találkozás, hogyan foglaljunk helyet a sétányon és az utcán, beszélgetés, ügyintézés, nézelődés, véleménynyilvánítás, étkezés, dohányzás, szemetelés. Altalánosságban elmondható, hogy a nyilvánosság e színterén csaknem mindenkor a visszafogottság (mások tekintetének kerülése, a bámészkodás elítélése) és a másokhoz igazodó magatartás a követendő: „Utcákon, sétányokon nem illik másoknak útjába állongani, többekkel egy sorban az utat elli Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940). Bp., Új Mandátum, 1998. 12 Fábri Anna (szerk.): A művelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvű fogni, tolakodni, pajkoskod ni, danolni, fütyölni, lármázni, nagy hangon beszélni, nevetkőzni, mutogatni, bottal, kézzel hada- rászni, pipázni, ebet magával hordani, kacérkodni, szegleteken az elmenőket szemlélgetni, az úton sokszor keresztül-kasul járkálni, másoknak lábalatt ténferegni, valakivel hosszas beszédbe megállani. A szembejövőknek idejében ki kell térni. Illetlen az út közepére köpködni, orrát oda fújni, gyümölcshéjat, papirost s egyebet oda hányni."

13 A nyilvánosság előtt való viselkedés sajátosságát és különlegességét az adja, hogy a közélet szereplői a szabályozás nyomán úgy jelennek meg, mintha színpadon mozognának. Ezzel együtt azonban a szereplők jelenléte csupán látszólagos - nem jár a másokkal való érintkezés kötelezettségével, sőt általában egyenesen kerülendőnek tartják ezt a viselkedést. Egy szemléletes példa: ha a sétányon helyet foglalunk, a sétálóknak sem hátat fordítani, sem ismeretlenekkel beszédbe elegyedni nem illő. A személytelenségből való kilépésre, a tényleges ismerkedésre való lehetőséget a parkokban/kertekben rendezett nyilvános bálok, illetve a fürdőhelyeken töltött időszakok kínálnak. Ezekről szólva azonban óvatosságra is intenek az illemkönyvek, arra figyelmeztetnek, hogy a megszokott keretek közül való kilépéssel elbizonytalanodik az addig követett normarendszer. Fürdőhelyen való ismeretségkötés alkalmával a kimért udvariasság ajánlása mellett életvezetési és illemtankönyvekben (1798-1935). Bp., Mágus, 2001. 209-221. old. 13 Sasku Károly: A mívelt társalkodó, vagyis az illendőség és jó erkölcsű magaviselet szabályai. Pest, Heckenast Gusztáv, 1856. 98. old.