Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

TULI ANDREA: A zöld színpad

meg maguknak. Nem éppen előkelő származásuk ellenére a társadalom legmagasabb köreivel érintkeztek, sőt alkalmanként - ún. „crackjockey" esetén - a büszke arisztokraták és pénzmágnások bizony kegyeikért esengtek, ha meg akarták nyerni őket istállójuk számára. Voltak olyanok, akiknek ragyogó pályafutásuk végén sikerült beilleszkedniük a polgárság köreibe. Bár egy sikeresebb zsoké sportkarrierje visszavonulása után is biztosíthatta volna a megélhetését, legtöbbjük a viszonylag könnyen megkeresett pénznek hamar nyakára is hágott. Az évtizedeken keresztül aktívan lovagló zsokék azonban csak ritkán engedhették meg maguknak a könnyelmű, bohém életvezetést. Sportszerűen kellett élniük, hogy testsúlyukat tartani tudják. Ezek a huszonéves fiatalemberek ifjúságuk nagy részét izzadással, koplalással, korai kelésekkel és egyéb testi sanyargatásokkal töltötték. így nem csoda, ha a hosszú felkészülés után egy jól siketült versenynap végén féktelen jókedvüket szabadjára engedték. „A pestiek által nagyban megbámult czinege termetű jockeyk és groomok esténként csakúgy szórták a pénzt, borra, kártyára, tánczra s a pesti vendéglősök igen megszerették őket" 4 - írták már az első meetingről. Ezt a jó szokásukat majd egy évszázad múltán is megtartották. Heltai Jenő a millennium évében is sokkal izgalmasabbnak és mulatságosabbnak találta Budapest éjszakai életét versenyidényben, mert „minden kávéháznak, orfeumnak legismertebb alakjai ilyenkor a mulató zsokék voltak"

25

. A legtöbb belföldi zsoké pályafutását lovászfiúként kezdte, mint Szenté, Bonta vagy Pretzner Imre is. Belföldi lovasnak lenni azonban nem volt könnyű. Már Széchenyi is Angliából hozatott zsokét, de ő elsősorban ezt a hazai lovasgárda kinevelése érdekében tette. A Nemzeti díj 1830-as megalakításakor feltételül tűzték ki, hogy „e versenyben a lovas született magyar legyen". A biztató kezdetek után azonban a magyar lovasok képzése zsákutcába jutott, a győzelemre áhítozó tulajdonosok szívesebben bízták drága telivéreiket tapasztalt angol zsokékra. A századforduló táján Batthyány Elemér és Esterházy Miklós szorgalmazták a belföldi lovasképzést és teremtették meg alapját azzal, hogy 1892-ben a magyar és osztrák lovaregyletek határozatot hoznak, hogy „a belföldi lovászfiúknak jockeyvá való kiképzésükre a versenyekben tágabb teret nyitnak". Továbbá hétfontos engedményt biztosítottak minden olyan korteherversenyben, melyeknek értéke nem haladta meg az 1000 Ft-ot.

26 Az angol és az amerikai lovasokkal elsőként Bonta Ferenc vette fel sikeresen a versenyt. 014 évesen kezdte zsokékarrierjét Szemere Miklósnál. A hazai lovasok fokozatos térnyerése sík- és akadályversenyekben 1896-ban kezdődött. 1896-ban már 15 nyertes síkversenylovasunk, s négy gát-, illetve akadálylovasunk volt. Közülük kiemelkedett Flesp Frank, aki 22 síkversenyben és 3 zászlók közti versenyben győzött. Csompora, Rosach és Shejbal a gát- és akadályversenyekben jeleskedtek, Valasek, Mándi pedig inkább a síkversenyekben. Az 24 Vadász- és Versenylap, 1877. április 25. Budapest. Bp., 1896. 226. old. 25 Heltai Jenő: Budapesti lóversenyek. In: A mulató 26 Vadász- és Versenylap, 1906. március 10.