Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

NOVÁK BÉLA: Fővárosi kaszinók

elől, és őket követték a kisebbek. Az Erzsébetvárosi Kaszinó például egészen jó tanítványnak bizonyult, az ott folyó hazárdjátékról így írt egy korabeli cikk: „Egész Budapesten ezen a helyen dühöng legjobban a bakkarat című rémes kártyajáték. Nagyban játszanak a Lipótvárosi kaszinóban és a Mágnás Kaszinóban is, de ott szabad játszaniok a tagoknak. Mert a Nemzeti Kaszinóban milliomos mágnások játszanak, akik ha el is vesztik mindenüket, hát még mindig gazdag emberek. Es a Lipórvárosban is milliomos nagykereskedők és földbirtokosok ülnek a bakkasztal körül. Ellenben az Erzsébetvárosi Kaszinóban olyan emberek játszanak, akiknek el kell vérezni és pusztulni ebben a kártyajátékban. Ezrekbe játszanak kis hivatalnokok, jelentéktelen ügyvédek, orvosok, akik mindenüket otthagyják, nem csak a pénzüket, hanem az életüket és azt a kis becsületet, amire okvetlen szükségük van, különben nem létezhetnek."

41 Még élesebb hangon támadta a kaszinókat a Népszava: „A legnagyobb magyar úgy érvelt egykor a kaszinók szükségessége mellett, hogy ezek lesznek a magyar társadalom kulturális bástyái. Széchenyi István gróf rosszul látott. A kaszinókból kártyavár lett, ahol a frakkos naplopók kirabolják egymást és a bársonypamlagokon nem az ország kultúrnagyságai, hanem a Munka kizsákmányolásából élő, könnyű pénzű kártyakiválóságok adnak egymásnak találkát." A cikk a továbbiakban egy Lipótvárosi Kaszinóbeli botrányt ismertet. Történt ugyanis, hogy a kaszinó egyik tisztségviselője, a gazdasági vezetői funkciót betöltő Spitz Ede, trükkös módon elsikkasztott 150 000 koronát a káttyapénzből. Ám, hogy a nagyobb botrányt megelőzzék, a kaszinó elnöke, Bánffy Dezső közbenjárására elsimították az ügyet, Spitznek nem kellett bíróság elé állnia, elegendő volt csupán az országot elhagynia. „A kaszinónak tehát sikerült megszöktetni a szemétdomb 150 000 koronát sikkasztott gazdáját, akinek esetleges vallomása kellemetlen adatokkal szolgálhatott volna a kártyavár titkairól."

42 A botrányt azonban nem sikerült lecsillapítani, a Lipótvárosi Kaszinót még évek múlva is kellemetlen hírlapi támadások érték az ügy miatt. A Népszava kaszinó- és kártyaellenes hadjárata ezzel nem ért véget. Pár évvel később egyik számuk címlapján a következő feltűnést keltő címmel jelent meg egy írás: „Ramsli, ferbli, pocker. - Fölfüggesztik a Nemzeti Kaszinót." A cikk idézi a kaszinó szabályzatának első pontját, amelyben a „közhasznú elmélkedés" kifejezés szerepel. Majd a második pontot, mely kimondja, hogy a kaszinóban tilos minden szerencsejáték. Ehhez képest az 1908. évi elszámolás szerint a kaszinónak 43 309 korona bevétele volt a kártyajátékokból. Könyvekre 3335 koronát, jótékonyságra 3000 koronát, míg új kártyapaklik beszerzésére 10 626 koronát fordítottak. Pontosan megszabták a kártyapénz összegét is, tehát azt a pénzt, amit a kaszinó szed be a kártyázóktól. Itt felsorolják a ramsli, a ferbli és a póker díjtételeit is. Ám a lap emlékeztet arra, hogy ezek a játékok a Kútia döntvénye értelmében tiltott szerencsejátékoknak minősülnek. Tehát a belügyminiszternek épn Pesti Futár, 1909/51. 9-10. old. m Népszava, 1907. június 14. 8. old.