A Farkasréti Temető 2. - Budapesti Negyed 41. (2003. ősz)

nek a névmutatóban is, például Abele Ferenc, báró: 53-1-33 — a katonai temetőrész 3. parcellájában az első sor 33-as számú sírhelye. A temetőben található sírboltokat térbeli elhelyezkedésük szerint soroltuk be, az Érdi úti falsírboltok, árkádok és csontfülkék pél­dául a 35. parcellacsoport mögé kerültek, az altemplomi sírboltok a templomi fülkecso­porttal együtt az adattár elején, az 1. és a 2. parcellacsoport között találhatók, és így tovább. A különféle kolumbáriumok és más urnás temetőrészek adattárban elfoglalt he­lyét szintén a topografikus rendszer határozta meg. A névmutatóban mindenhol feltün­tettük a fülkés temetkezést — ami nem azonos az urnás temetkezéssel —, például Abád József: CC-631. fülke — a „CC" jelű (618-as számú) kolumbárium 631-es fülkéje (a negyvenes parcelláknál); Arató Pál: 610-234. templomi fülke — a volt temetőtemplom helyén létesült kolumbárium 610-es számú („előtéri") részének 234-es fülkéje. A muta­tókban további rövidítések is előfordulnak (például Rav.: a ravatalozót övező sírboltok; Tor.: az egykori harangtoronyban található fülkék). A névmutató csak az adattárban — azaz a második és a harmadik kötetben — szereplő emlékeket tartalmazza. Sem az adattárban, sem a névmutatóban nem szerepelnek tehát az első kötetben felsorolt, felszámolt sírok. Hiányoznak továbbá mindazok, akik egykor ugyan Farkasréten nyugodtak, de sírjuk jelenleg már más temetkezőhelyen található (így egy recens adattárban farkasréti sírként nem regisztrálhattuk). A névmutatóban a meg­egyező nevű személyek azonosítását (zárójelben) a halálozási év feltüntetése könnyíti meg. Az adattárban megpróbáltuk követni a temető — jelentsük ki: elképesztően zűrzava­ros — számozási rendszerét, csupán néhol tértünkéi attól, ha a racionalitás végképp ezt követelte. Példaként megemlíthető, hogy a sírboltok és az urnasírok néha önállóan, néha viszont a parcella hagyományos sírjaival együtt vannak számozva, vagy hogy egyes részte­rületek — mint a köröndök, a kolumbáriumok — háromjegyű kódszámmal bírnak, me­lyek kiosztása azonban illogikus, előfordul, hogy egy kód többféle részterületet is jelent. A domborzati viszonyokat követő, szabálytalan vonalú alaprajz és úthálózat miatt a parcel­lák mérete is igen heterogén, a hatalmas 2. parcella például önmagában nagyobb, mint a 44-től 49-ig számozott parcellacsoport. A temető útjai és területi egységei alkalmazkod­tak a táj adottságaihoz, így ezt követi a temetői adminisztráció is. Mindez együtt komoly tájékozódási nehézségeket eredményez. A neves sírok legegyszerűbb keresési módja, ha más, exponált helyen lévő — és az adattárban szereplő — emlékekhez képest határozzuk meg a helyüket; erre az adattár alkalmas, hiszen topografikus rendezőelvet követ. A sírhely számát az ott eltemetett személy vagy személyek neve követi — az esetleges praedicatum, rang (báró, gróf), illetve generációjelző szó (id., ifj.) feltüntetésével —, majd /ferde zárójelben/ az eredeti név, férjezett név vagy névvariáció, néhol egy-egy is­mert álnév. A személynevet az egyes egységek többnyire legterjedelmesebb része követi (kerek zárójelben): az adott személy tevékenységének és az általa viselt tisztségeknek, valamint legnevesebb hozzátartozóinak néhány szavas, néhány soros bemutatása. A szüle­tési és a halálozási évszám utáni [szögletes zárójelbe] tett adatok a síremlékre vonatkoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom