A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

SCHÖPFLIN ALADÁR Kaffka Margit síremléke

Kaffka Margit síremléke SCHÖPFLIN ALADÁR E z a szerény, de művészi ihletű emlékmű több mint húsz esztendős .szé­gyenérzéstől szabadít meg minket. Nem tudtunk belépni ennek a te­metőnek a kapuján anélkül, hogy eszünkbe ne jutott volna: Kaffka Margit sírja még mindig jeltelen, s ez a gondolat nehéz érzéssel töltött el. Végre most itt áll az emlékmű, s az utód, az olvasó könnyen megtalálhatja a he­lyet, ahol a közelmúlt egyik legkitűnőbb magyar szelleme adta vissza az anyaföldnek, ami az anyaföldből vétetett. Köszönettel tartozunk azoknak, akik a szégyenérzésünkről megszabadítottak. Elsősorban magyar írónők Kaffka Margit nevében alakult kis csoportjának, amely az emlékmű felállí­tásának gondolatát felvetette és nagy buzgósággal megvalósította, azután Budapest székesfőváros hatóságának, és Kaffka Margit kiadójának, a Frank­lin Társulatnak, amelyeknek a segítsége megadta az anyagi eszközöket, és Kövesházi Kalmár Elzának, a szobrásznak, a szobormű alkotójának, aki mű­vészi szelleme teljességét fejtette ki ezzel a munkájával. Itt áll végre előt­tünk a síremlék, s kifejezi Kaffka Margit szellemét: halad égnek emelt arc­cal a magasságok felé, s két kezével hinti szét a szellem virágair. Önök előtt, akik itt összegyűltek, nem kell Kaffka Margit emlékét idéz­nünk: él az valamennyiünkben, olyan mélyen vésődve szívünkbe, hogy nem fog elhalványodni, amíg élünk. Szemünk előtt áll ma is finomvágású, hal­vány arca, amelyből sugárzott a lélek, kedves szürke szeme, az élet gyakor­lati dolgaiban ijedt és tétovázó, de éles és tisztánlátó az élet jelenségeiben a lényegnek meglátásában, kissé félszeg tartású, de szép vonalú testére, me­lyet enyhén hajlottá tett a gondolkodás, a szellemi munka, és talán a szen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom