A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

Genthon István művészettörténész sír­emlékén (1971) a Borsosra szinrén jellem­ző negatív faragású szellemalakok kaptak helyet. A hiány, az elmúlás ilyen típusú áb­rázolása korábban a Kerepesi úti temetőbe került alkotásain is megjelent (a Krúdy- és a Karinthy-síremléken). Farkasréti művei­ből meg kell még említeni az apósa, Kéry János sírján látható, Bánat című dombor­művet (1964), Petényi Géza gyermek­gyógyász síremlékét (1965), s nem utolsó­sorban az 1981-ben készült, Hajnal eímű reliefet, amely 1990-ben bekövetkezett halála után Borsos Miklós saját sírján ka­pott helyet. 4 ' Végül említsük meg első Farkasrétre ke­rült művét, az egész temető egyik legattrak­tívabb alkotását, Gulácsy Lajos nemes szép­ségű síremlékét (1941). A Borsos készítette rézdomborítás Gulácsy egyik képét, az Ön­arckép ciprusokkal című, 1903-ban készült grafikát fogalmazta újra, s értékét különö­sen megnöveli, hogy később az eredeti mű az Eisler-gyűjtemény részeként elégett. A Juhász Gyula Gulácsyhoz írt verséből vett sírfelirat, Sárkány Loránd kalligráfiájával, méltó módon egészíti ki a reliefet. A fune­rális reprezentációt az önarckép metamorfó­zisával elérő Gulácsy-síremlék közeli analó­giájaként meg kell említeni Borsos saját mű­vei közül a Kerepesi úti temetőben álló Nagy Balogh János-síremléker, más alkotók farkasréti művei közül pedig elsősorban Berény Róbert sírszobrát (Lesenyei Márta művét), amely a Szalmakalapos önarcképet jeleníti meg. K Vö. L. Kovósznai Viktória: Borsos Miklós. Bp.: Képzőművészeti, 1989. valamint Horváth Béla: Borsos Miklós — Síremlékei. Művészet 17:9 (1976), 16-17. old. 46 Vö. Bakonyvári M. Ágnes szerk.: Pótzoy Pál. Az ember és a mű. H. n.: Pátzay Pál Művészeti Alapítvány, é. n. [2001]. valamint Borsos mellett a korabeli farkasréti sír­emlék-együttesből elsősorban Pátzay Pál művei meghatározóak, akinek korai mun­kássága fentebb már szóba került. 1945 utáni alkotásai közül az akadémiai körön­dön álló három sírszobor emlírendő: Kodály Zoltáné, Buzágh Aladáré, valamint Szekfű Gyuláé. A Buzágh-síremlék a jóval ismer­tebb tabáni Virág Benedek-emlékmű elő­képe: a megörökített portréját felmutató allegorikus nőalak. Emlékműhöz, pontosab­ban emlékmű-tervhez köthető a Szekfű­sírra került Mécsőrző című relief (1958) is: Pátzay évtizedekkel korábbi, a Klebels­berg-emlékműhöz készített modelljére ve­zethető vissza, amelyet éremváltozatban is megformált. Pátzay készítette továbbá két költő farkasréti síremlékét: Gellért Oszká­rét és Pinczési Juditét. 46 Valamennyi itt említett alkotása a gyászoló vagy emlékőr­ző, magányos nőalak toposzát variálja, így tematikailag kevésbé figyelemre méltóak, mint a Borsos-művek. Köztéren elhelyezett emlékművek, il­letve dekoratív szobrok számos esetben áll­nak kapcsolatban egy-egy, általában más településen lévő síremlékkel. 47 Van, hogy ez a kapcsolat egyszerre tartalmi és formai, mint Borsos Bartók-emlékénél vagy Kerényi Jenő Csontváry-szobránál, ilyen­kor a megkettőzés természetesnek vehető. Sokkal furcsább helyzetet eredményez, ha a két egyforma vagy hasonló alkotás nem ugyanannak a személynek vagy esemény­nek állít emléket, tehát ha a tartalmi kap­csolat elmarad. Példaként említhetjük Váci Prohószka László: Pátzay és Klebelsberg, avagy egy emlékmű-terv utóélete. Új Művészeti-. 10 (1996), 64-67. old. 47 Vö. A Kerepesi úti temető... 54. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom