A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

Rados Gusztáv — számára, Lux Elek alkotásaival a katonai temetőben találkozunk, Gsánki Dezső attraktív síremléke pedig Fülöp Elemér műterméből került ki. Siklódy Lőrinc jellegzetes, szinte kizárólag a korabeli militáns tematikán belül mozgó alkotásai közül a Vámossy-síremléket már említettük, további farkasréti műveiből Lévay Béla alezredes és Hanzély Pál főhadnagy sírja emelendő ki. Orbán Antal sírján a városmajori kistemplom általa készített terrakotta kálvária-domborműveinek egyik legszebb darabja, a Sírbatétel kapott helyet, bronzból öntött másodpéldány formájában. Különleges alkotás Hinsenkamp Bernát síremléke Berán Lajostól. A régi farkasréti síremlékek speciális csoporrját jelentik Szép Béla harmincas-negyvenes években készült fa sírkeresztjei. Jellegzetes korabeli farkasréti szobrászként említhető még Sződy Szilárd, Gecső Sándor, Gsiszér János, Gách István Lipót és Szamosi Imre, ugyanakkor a kor „hivaralosnak" számító művészei közül feltűnő Pásztor János és Szentgyörgyi István hiánya, főként ha tudjuk, hogy másutt, például a Kerepesi úti temetőben az ő műveikkel is találkozhatunk, tehát nem volt idegen számukra a műfaj. A Farkasréti temető régebbi síremlékeinél meghatározó jelentőségű a római iskolának a funerális művészetre gyakorolt befolyása. Az „iskola" elnevezés elsősorban nem stílust jelöl és nem művészcsoportra vonatkozik, hanem egy szűk évtizednyi művészet- és művelődéstörténeti periódusra, melynek egyik fő jellemzője az említett konzervatív, klasszicizáló modernizmus volt. Többszörösen is kötődik a római iskolához Pátzay Pál egyik első temetői munkája, a farkasréti Árkay-síremlék: egyfelől a tagadhatatlan formai hatás miatt, másfelől Arkay Aladár utolsó műve, a városmajori nagytemplom révén, mely az irányzat valóságos galériája, diadalának jelképe volt. Pátzay e korszakából származik a Dingfelder-, a Garay-, a Lénárt-, valamint a Schey-síremlék, és ide sorolható az 1931-ben készült Szomorúság is, amelynek egyik példánya, több minr fél évszázad múltán, Bernárh Aurél sírján kapott helyet. Gerevich Tibor, aki 1925-től a római Magyar Akadémia igazgatója, s így az irányzat fő teoretikusa volt, Pátzay mellett Ohmann Bélában találta meg a római ösztöndíjas magyar művészek reprezentáns szobrászát. Pártfogói-baráti kapcsolatuk bizonyítéka a Gerevich család egyik tagjának 1935-ben felavatott síremléke is, egy finoman megformált, középkori előképeket idéző korpusz, nem messze az Arkay-síremléktől. Ohmann másik jelentős korabeli farkasréti műveként a Halmi család sírszobrát kell kiemelni. A római iskolához kapcsolódó további szobrászok közül meg kell említeni Ispánki Józsefet, elsősorban két, a Pályi család számára készített relief, továbbá a Felső temetőben található Kanyuch-síremlék miatt. Utóbbi közelében áll Boldogfai Farkas Sándor legfontosabb farkasréti műve, amely Kabay Jánosnak, a morfiumgyártás úttörőjének és a hazai alkaloidgyártó ipar megalapítójának emlékére létesült. Említésre érdemes még az Urbányi (Hiesz Géza), a Valló (Jálics Ernő) és a Szilágyi család (Győri Dezső) síremléke, továbbá, fontos analógiaként, a római iskola első számú festőművésze, Aba-Novák Vilmos sírjára készült színpompás Krisztus-mozaik (melyet