A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

lapban Schöpflin Aladár és Török Sophie is többször felrótt). A Kaffka-síremléket, az első jelentős magyar szobrásznő, Kövesházi Kalmár Elza művét végül csak 1939-ben avatrák fel. Ebben a parcellacsoportban temették el, már a húszas években, Haypál Benőt, a budai református egyházközség első lelkészét, Asbóth Oszkár nyelvrudóst, Petrik Géza bibliográfust, Polik Dezső operatőrt, Bér Dezső karikaturistát, Dobos C. József cukrászt és Plósz Sándor igazságügyminisztert, a polgári perjog tudományos művelésének hazai megalapozóját. Néhány esztendeig, Gödöllőre való áttemetéséig itt nyugodott Körösfői Kriesch Aladár. Itt volt az eredeti helye a 1924-ben meghalt id. Latabár Kálmán Madách-idézetes obeliszkjének is, amelyet később a temetőn belül helyeztek át; őa legismertebb magyar színészdinasztia első Farkasréten nyugvó tagja. Errefelé számolták fel Preysz Kornél orvos és publicista sírját, aki 1908-ban, Himody álnéven az első Farkasrét-ismertető szerzője volt.

38 Még egy 1918-ban meghalt, s eredetileg a Farkasréti temetőben nyugvó személyt kell megemlíteni: Szabó Ervint. Nagy társadalomtudósunkat az ötvenes évek végén helyezték át a Kerepesi úti temető munkásmozgalmi mauzóleumába, s urnája még napjainkban is ott porosodik. A vállalható példaképek után kutató mai baloldali értelmiség feladata lenne kihozatni a számára eleve idegen, s mára terhessé is vált környezetből. A két világháború közötti évtizedekben a politikai és a nemzeti pantheonizáció leg38 Vö. Himody: A halottak birodalmából. Ország-Világ, 1908. 869-874. old. fontosabb budapesti helyszíne továbbra is a Kerepesi úti temető maradt, ugyanakkor ebben a periódusban már Farkasrét felértékelődéséről is beszélhetünk. Utóbbi változatlanul a budai lakosság sírkertje volt, de az ide temetkezők közt egyre többen akadtak, akiknek tevékenysége elsősorban nem lokális, hanem országos szinten bírt jelentőséggel. Új tendenciát jelentett, hogy mind a Kerepesi úti, mind a Farkasréti temetőben számos síremlék létesült a dualizmus kori elit erdélyi és felvidéki származású tagjai számára, nyilvánvalóan a tradicionális temetkezőhelyek „külföldivé" válása miatt. Az egykori kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektorai közül például — ha az intézmény rövid feltámasztását is számításba vesszük — tíznél többen nyugszanak vagy nyugodtak Farkasréten, de a budai temetőben található például az 1934-ben elhunyt Grosschmid Géza volt kassai várospolitikus sírja is, akinek temetése kapcsán fia, Márai Sándor írt a miliő idegen voltáról (Egy polgár vallomásai). A húszas években a Farkasréti temető egyik legfontosabb tészterületét a 44-től 49-ig számozott parcellacsoport jelentette a főbejárattal szemközti kis dombon. Ekkor épült ki a főurakra néző sírboltok sora — többek között Haggenmacher Károlynak, a malomiparban világszerte elterjedt síkszita feltalálójának nyugvóhelye —, amelyek mögött a dombon húzódó ösvények jelölték ki az egyes apró parcellákat. Itt temették el például Bánki Donát gépészmérnököt, Kertész Kálmán zoológust, Rákosi Viktor írót, Nagy Virgil építészt vagy Bély Mihályt, az 1896-os millenniumi mesterver-