A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

1914- 15-ben temették el Farkasréten Harrer Pált, Óbuda első, egyben 1990-ig utolsó polgármesterét, Kosutány Tamás mezőgazdászt, Majthényi Flóra költőt, Kor­buly Józsefet, a nevét viselő csapágytípus feltalálóját, Banovits Kajetánt, a Közlekedé­si Múzeum megalapítóját, valamint a fővá­ros modern ivóvízellátásának kiépítésében nagy érdemeket szerző id. Paikert Alajos ka­tonaorvost. Nincs már meg, ugyanezekből az évekből, Rauscher Lajos építész és Damaszkin Arzén Afrika-utazó, vadászíró sírja. Farkasréten kapott sírhelyet Serényi Jenő, a kiváló alpinista is, aki Doberdo mel­lett esett el 1915-ben, s az első itt elteme­tett hősi halottak egyike volt. Figyelemre mélró síremlékét, amelyre Berán Lajos ké­szítette portré került, a Magyar Hegymá­szók Egyesülete állíttatta. Ahogyan nőtt a számuk, az első világháborús sírok egyre egyszerűbbé váltak; a legtöbb, érthető ok­ból, a katonai temetőben létesült. 1915- ben a sírkert egyik köröndjén te­mették el Kenessey Kálmánt, majd a követ­kező évben mellette helyezték el apjának, Kenessey Albertnek a Kerepesi úti temető­ből áthozott hamvait. A két kiváló hajóska­pitány, hajózási író és közlekedéspolitikus közös, 1917-ben felavatott sírköve eleve kettős emlékhelyként készült, s Horvay Já­nos nagyszámú funerális munkájából a keve­sek egyike, mely nem csupán allegóriákat, hanem az elhunytakra való közvetlen képi utalást is tartalmaz. 1917-ben egy másik, jó­val régebbi alkotást is felállítottak Farkasré­ten: ekkor került ide a Kerepesi úti temető­ből Marschall«) Jánosnak, a lánchídi orosz­lánok szobrászának sírja. Az 1878-ban ké­37 Róna József Egy magyar művész élete. Bp.: Szerzői kiadás, 1929.226. old. szült angyalszobor a kevés korabeli hazai funerális mű egyike, melynek keletkezésé­ről leírás maradt fenn, s mind a szobrászati, mind az építészeti rész alkotója ismert: Marschalkó eredeti mintáját Flensch Ignác és a fiatal, nála inaskodó Róna József kivite­lezte. 1917-ben Farkasréten temették el Ponori Thewrewk Emil klasszika-filoló­gust, Holló Barnabás szobrászt, Sebők Im­rét, a budai érseki főgimnázium alapító igazgatóját és Hoszpótzky Alajos vízépítő mérnököt, az Al-Duna szabályozásának egyik vezetőjét, a következő évben pedig — az Érdi úti falsírboltok egyikében — Bőke Gyulát, a hazai fülgyógyászat egyik atyját. Ám a legtöbb neves sír 1918-ban a temető főbejáratával szemben, az 1. számú parcellacsoportban létesült, amely ma a ra­vatalozó és az árkádsor körül található, s Farkasrét egyik legrangosabb, számos — nagyrészt újabb — jelentős emléket rejtő része. Az 1918-ban ide temetettek közül mára sokak sírjár felszámolták, köztük Fé­mes Beck Vilmos szobrászét és Antalik Ká­roly zenekritikusét, de megvan még Demkó Kálmán történészé vagy a Népope­rát létrehozó Mérei Adolfé (utóbbi külön­leges sírszobrár Finta Sámuel készítette). Szintén itt kapott nyugvóhelyet 1918-ban Kaffka Margit, fiával együtt, mindketten a spanyolnátha-járvány áldoza­taiként. A temetésen Babits Mihály és Mó­ricz Zsigmond búcsúztatta, s a Nyugat ké­sőbb is „saját halottjának" tekintette az első modern magyar írónőt. A síremlékre pálya­társak egy csoportja indított gyűjtést, mely azonban reménytelenül elhúzódott (amit a

Next

/
Oldalképek
Tartalom