A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)
TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története
kezdeményezésre. Az 1920-as években így került Budára Domanovszky Endre filozófíatörténész és Császár Károly matematikus sírja, továbbá két kiváló 19. századi vízépítő mérnöké, Mokry Endréé és Klasz Mártoné. Halász Sándor közgazdászt jelenlegi nyugvóhelye, az egyik reprezentatív farkasréti sírboltsor kiépülése után, 1922-ben temették át. 1936-ban került a Kerepesi úti temetőből Farkasrétre Kordina Zsigmond mozdonytervező, 1944-ben pedig Istvánffi Gyula botanikus sírja. A legrégebbi efféle utat bejárt emlék, az 1869-ben meghalt Johann von Herle sírja 1909-ben kapott helyet a Farkasréti katonatemetőben, ahol eredeti névtáblája, újabb kőbe építve, ma is megtalálható. Végezetül érdemes említést tenni a Kerepesi úti temetőből Farkasrétre került 1848-as honvédsírokról. Bár a húszas-harmincas években, mint fent már szóba került, a 48-as emlékek befogadó temetője Németvölgy volt, ebben a periódusban került Farkasrétre például Uray József és Okolicsányi Zsigmond egykori századosok sírja. Utóbbit, akárcsak Batizfalvy István író, 1848-as főhadnagy — szintén Pestről áthelyezett — emlékét azóta felszámolták. A Rákoskeresztúri temetőből Farkasrétre került legjelenrősebb síremlék egykor a régi pesti elittemetőben, a Váci úti sírkertben állt. Az 1847-ben elhunyt Fabini Teofil lánost, a világ egyik első szemészprofesszorát a kiegyezés évében temették át a Kerepesi úti temetőbe, 1900-ban Rákoskeresztúrra, majd 1971-ben az akkor éppen köztemetőként működő Farkasréti katonatemetőbe, ahol síremlékének még három évtizedet kellett várnia a védettség elnyerésére. Ezek az áttemetések is jelentősen növelték Farkasréten a történelmi síremlékek számát, ám a budai temető nem sáfárkodott mindig jót a pesti örökséggel. A Kerepesi úti temetőből került ide, s később itt számolták fel például Fittler Kamuinak, az Iparművészeti Iskola első igazgatójának sírját, továbbá Sebestyén Artúr és Tőry Emil építészekét, Vécsey Tamás jogtudósét, Hornyánszky Viktor könyvkiadóét. A 1927-ben elhunyt Lóránfí Antal síremlékének megmentésére négy áttemetés sem volt elég: a kiváló szobrász, aki egykor négy évtizeden át oktatta a mintázás alapjait számos majdani nagy művészünknek, ötödik nyugvóhelyén vált a felszámolások áldozatává. Időben legtávolabbról két budai templom altemplomából származó földi maradványok érkeztek Farkasrétre, a Felső temetőben létesített közös sírhelyekre: 1925-ben a Szent Anna-, 1928-ban pedig a krisztinavárosi plébániatemplom halottai. 30 Előbbi volt a jelentősebb temetkezőhely, számos ismert személy nyugvóhelye, köztük a világutazó Jelky Andrásé, az építész Hámon Kristófé, valamint a kiemelkedő nyelvtudósé és csillagászé, Sajnovics Jánosé. Közös farkasréti sírjuk felett ma már egy új, idegen síremlék terpeszkedik; a szomszédos kő, a krisztinavárosi halottaké, ha feldöntve is, de még megtalálható. 36 Vö. Schoen Arnold: A Buda-Krisztinavárosi templom. Bp., 1916. valamint Schoen Arnold: A budoi Szent Anno templom. Bp., 1930.
