A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

szobrát, amely az ostromban semmisült meg a templommal együtt. Helyén 1989 óta Mészáros Mihály közismert Főnixe áll: az újjászületés, a feltámadás és az idő mitikus megtestesítője. Az eredeti alkotás, a hazai funerális művészetben szinte gyökértelen, de nagyszerűen kiválasztott, egyszerre pogány és keresztény központi szimbólum eszmei értékét azóta csökkentette a többszöri reprodukció: napjainkra a Rákoskeresztúri és az Óbudai temető is kapott Mészáros-féle főnixszobrot. 5. A Farkasréti temető régi, 1952 előtti sírjai két, egyértelműen elkülönítendő csoporrba tartoznak: vannak köztük egyrészt eredeti emlékek, másrészt a régi budai temetők valamelyikéből, a Kerepesi úti temetőből vagy ritkábban egyéb helyekről ide került sírok. Farkasrét, mint a bevezetőben már szóba került, hosszú ideje befogadó temetőként működik, s ma meglévő legrégebbi emlékei kivétel nélkül máshonnan származnak. Mielőtt áttérnénk a primer farkasréti emlékek részletesebb bemutatására, érdemes röviden áttekinteni a más temetőkből származó sírokat is. Egykor a Vízivárosi temetőben állt, 1914 óta az Érdi úti fal mellett található az egyik legértékesebb régi farkasréti síremlék, a Rupp család Schmidt Gyula műhelyében készült sírboltja. A család legnevesebb tagja az 1879-ben elhunyt numizmatikus és levéltáros, a főváros történeti topográfiai szakirodalmának megalapozója, Rupp Jakab volt. Síremlékük jellegzetes műhelytermék: távolról sem sablonmunka, ugyanakkor a szó szoros értelmében egyedi alkotásnak sem nevezhető, egykor feltehetően több hasonló is készülhetett. Utóbbiak egyike, Burger Pál osztálytanácsos sírja ma a Felső temetőben áll, és szintén a Vízivárosi temetőből származik. Több, egykor a Vízivárosi polgári temetőben nyugvó neves személyiség maradványait csontfülkék rejtik Farkasréten: megemlítendő közülük az 1880-ban meghalt Mina János állatorvos, valamint az 1899-ben elhunyt és már 1930-ban fülkébe került Gulden Gyula, a Ganz-gyár volt igazgatója és turbinagyártó részlegének megteremtője. A Vízivárosi katonatemetőből többeket temettek át a farkasréti utódtemetőbe, például az 1874-ben meghalt Elias Hoogh kapitányt vagy a két évvel később elhunyt Kriegs-Au György őrnagyot. A kevés vízivárosi 48-as honvédsírból ma Farkasréten található Gönczy Leó ezredes, 1848-as hadnagy sírköve. A Vízivárosi katonatemetőből az új sírkert polgári részére került a báró Csollich család sírboltja, valamint Farkasrét egyik kuriózuma: az 1849-ben, a kápolnai csatában elesett báró Uchtritz Frigyes Ágost császári vérteskapitány egykorú síremléke. A Tabánból a húszas évek első felében megkezdődő családi áttemetések révén egész sírboltok kerültek Farkasrétre, nem egyszer az új temető legreprezentatívabb részeire: például utak találkozásához, mint a Petz vagy a Falk család síremléke. A Tabáni temetőből Farkas rétre temették át a már említett Bauhofer János Györgyöt és Lenhossék Mihály Ignácot; előbbi egyszerű obeliszkje a Bürök utcai fal közelében