A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

1828-ban készült emléke. A síremlék eredeti tulajdonosának hamvai a Vízivárosi polgári temetőből már a harmincas években Farkasrétre kerültek, a Dunaiszky-mű pedig Dulitzky Vilmos levéltárnok síremlékeként előbb a Németvölgyi, majd a Kerepesi úti temetőbe. Szobrászatunk e ma már alig ismert fejezetének szimbolikus értékű, utolsó tanújele Szent Borbálát, a haldoklók és a keresztényekhez méltó „jó halál" védőszentjét jeleníti meg. A két Vízivárosi remető mellett Farkasrét legfontosabb elődtemetője a Tabáni, illetve az ennek közelében megnyílt Németvölgyi temető volt, amelyeket szintén részletesebben be kell mutatni. A Tabáni temető számos szempontból a Vízivárosi rokonának, analógiájának számított. Közös vonásuk például a régies, a kolozsvári Házsongárdi temetőéhez hasonló térszerkezet: egyik sem tervezett terület volt, síremlékeik nem sorokban, hanem attraktív összevisszaságban álltak. Nem a számozás határozta meg a sírok hollétét, hanem fordítva: az egyes területi egységek •— amelyek itt csak átvitt értelemben nevezhetők parcellának — elhatárolása és számozása alkalmazkodott a domborzati viszonyokhoz, illetve az utakhoz, ösvényekhez és a növényzethez. Egyik sem volt fallal körülkerítve, és utolsó éveire mindkettőt elérte a terjeszkedő város: a Vízivárosi temető szomszédságában épült fel 1898-ra a Szent János Kórház új épülete — a kórház megnyirása után a sírkertet úttal vágták ketté —, a Tabáni temetőt pedig csak egy ösvény választotta el az újabb lakóházaktól. Buda legszebb, legregényesebb részei közé tartoztak: két elhanyagolt, 20 Fehér: i. m. 78-79. old. pittoreszk sírkert, a Vízivárosi inkább erdei temető, a Tabáni inkább liget jellegű, előbbi elhagyatott, utóbbi viszont, akár a középkori temetők, pezsgő közösségi éler színtere. A Vízivárosi temető vadregényességéről Tormay Cécile is megemlékezett (A régi ház): „Köröskörül, mint eg)' erdő, úgy álltak a fák a hantok között, egy erdő, amelyben remetnek. Itt nem a fák igazodtak a sírok szerint, a sírok igazodtak, ahogy az erdő akarta. És az élet buja erőt szívott a gazdag halálból." A legjellemzőbb mikroleírásokat azonban Krúdy Gyula hagyta ránk a régi budai sírkertekről. A katonai temetőről például a köverkezőt (Agyaloghintó titka): „Ez a vízivárosi temető, ahol többnyire tiszteletben megöregedett, vén katonatisztek nyugodtak érdemrendeik, sisakos emlékköveik, vaskereszrjeik alatt: hajdanában ugyancsak kedves találkahelye volt a szerelmeseknek, akik dolgaikat nem akarták szellőztetni, mint a modern nők kurta pendelyeiket, hanem legfeljebb holt katonatisztek lovagiasságára bízták titkaikat." Ezzel szemben a Tabáni temető nála is merőben más hangulatot sugall (Arányidé)): „A sok vén fejfa alatt csupa megelégedett öregember horkolt, aki régen megérdemelt nyugalommal hallgatta itt a vasárnapi híreket." A Tabáni temető közvetlen előzménye a tabáni plébániatemplom kertje, valamint a Gellérthegy mellett, a mai szálloda helyén fekvő régi temető volt (utóbbi 1775-től 1796-ig működött).

20 A Tabáni temető — néhol „rác temetőként" is szerepel — 1796-ban létesült, a főváros mai térképére vetítve az Alkotás és a Hegyalja út, valamint az Avar és a Csörsz utca által közrezárt