A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)
TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története
tervezte 1874-ben, egyik első megvalósult neogótikus műveként. Az épület belső, kápolnaként kialakított terét Jakobey Károly nyolc freskója és Antonio dal Zotto mintegy húsz szobra díszítette. Utóbbiak közül a két főalak az 1886-ban elhunyt gróf Gyulay Sámuel altábornagyot, valamint fiát, Ignácot jelenítette meg teljes katonai díszben, imádkozás közben. Az oltáron szentek és angyalok, az épületen kívül pedig egy alvó oroszlán alakja kapott helyet. A Gyulay-mauzóleumot már 1931-ben feltörték, az egyik főalak is eltűnt, majd az ostrom során az épület belseje a legtöbb szoborral együtt elpusztult (néhány megmaradt része a Hadtörténeti Múzeumba került). 1 A Vízivárosi temetőben nyugvó arisztokraták két legnevesebbje számára a miliő meglehetősen idegen lehetett, lévén mindketten protestánsok, akik az erdélyi magyar reformellenzék vezetőiként váltak ismertté: az 1849-ben meghalt báró Kemény Dénes, a Batthyány-kormány belügyi államtitkára, valamint az 1851-ben meghalt gróf Bethlen János (sírjuk ma a Kerepesi úti temetőben található). Az erdélyiek mellett számos magyarországi mágnáscsalád is rendelkezett vízivárosi emlékhellyel, például a Gerliczy bárók, vagy a Keglevich és a Zichy grófok. Eredetileg a Vízivárosi temető polgári részén temették el Vásárhelyi Pált, Clark Ádámot, Verseghy Ferencet és Nyáry Pált, valamint Mayer Ferencet, az árvaház-alapító rábornokot, Szkalnirzky Antal építészt, Hajnik Károlyr, a magyar gyorsírászat egyik megalapítóját, Patachich József történészt, m Vö. Teles Ede: A Gyulay grófok mauzóleuma. In Schoen Arnold szerk.: Pest-Budai Művészeti Almanach (1919). Bp., 1918: 122-130. old. Lechner József építészeti főigazgatót és Reitter Ferenc mérnököt, az egyik legjelentősebb budapesti városrendezőt. Egykor itt nyugodott több neves piarista tanár, valamint számos 1867 után elhunyt volt 48-as honvédtiszt — köztük Czillich Ede ezredes és Fülepp József százados —, továbbá az Alagút építésében részt vett jeles külhoni mérnökök, James Teasdale és John Andrew Masjon. Itt temették el Medveczky Frigyes, Lassú István és Riedl Szende akadémikusokat, valamint Abt Antalt és Machik Bélát, a kolozsvári Tudományegyetem, illetve Kriesch Jánost, a budapesti Műegyetem rektorát. Az említettek többségének sírja ma a Kerepesi úti temetőben található. 1 ' 1 A legtöbb jegyzékbeli síremléknek azonban mára nyoma vészért, az egykor szintén itt nyugvó, kávéháza révén a magyar történelembe bevonult Kari Pillwax sírkövének hollétéről pedig már a harmincas években sem tudtak... A Vízivárosi katonai temetőt egykor Alvinczy-temetőnek is nevezték, leghíresebb emléke, az 1810-ben elhunyt borbereki báró Alvinczy József tábornagy sírköve miatt. Gazdag ornamentikájú díszurnája egykor a katonai temető legfelső, a polgári temetővel határos részén, a „tábornoki sarokban" állt. Alvinczy a „régi Magyarország" egyik neves császári hadvezére volt, az egyetlen magyar abból a kilenc katonából, aki a Flabsburg Birodalom története során megkapta a Mária Terézia-rend mindhárom fokozatát. Részt vett a hétéves háborúban, a bajor örökösödési háborúban és a 18. század török háborúiban, emléke mégis is Vö.: A Kerepesi úti temető 1999-ben. In: A Kerepesi úti temető II. Budapesti Negyed 7:3 (1999), 258-262. old.
