A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

GALSAI PONGRÁC Egy hipochonder emlékiratai (részlet)

belém köt, mindig ezt gondolom magamban: „Megállj, széltoló, csak kerülj az ásómra! Annyi homokor szórok a fejed alá... " Ez a mi rossz kívánságunk. — Itt a Farkasréten milyen a föld? — Sajnos leginkább agyagos. Mert ami jó a halottnak, az nem jó nekünk. Kilences: — Emlékeztek még arra az apácára? Negyven év után hoztuk ki a földből. De bizisten, így állt még a mejje!... Azt látni kellett volna, szerkesztő úr. Mint a Csipkerózsikáé. Akárcsak üvegbe fagyasztották volna. Mert a színtiszta agyagban a holttest megüvegesedik, áttetsző lesz, s igen szilárdnak látszik. De mihelyst hozzányúl az ember, összeesik. Az a kedvesnővér is úgy porladt szét a kezünk között, egy pillanat alatt, mint a hamuszobor. Egy fiatalabb sírásó gúnyolódik: — Hanem az ilyen ralajban nehéz ám dolgozni. Az agyagtól mindenki irtózik. Megássuk a sírt, aztán éjszaka jön az eső, jobbról-balról beomlanak a gödör partjai, és másnap reggel újra ásni kell, vizet meregetni, a sár ráragad az ásóra... Tuskó: — Én már kértem is, hogy tegyenek át Óbudára. De nem tesznek. — Oda csak a protekciósok kerülnek... — Aztán itt Farkasréten sok a talajvíz is. FIúz a föld. — Erről ne beszélj — szól közbe Szederkényi. Úgy látszik, egy „szakmai titok" területére sodródtunk. — Nem mindenütt persze — helyesbít Tuskó —, csak imitt-amott. Ilyen helyeken aztán föld alatti patakok bóklásznak, tekeregnek, s viszik, ami útjukba kerül. A koporsókat is. Megtörtént, hogy exhumáláskor leástunk a sírba, de nem találtuk a halottat. Elúszott. — Jól van, Tuskó, eleget fecsegtél — mondja Szederkényi. — Énekelj inkább valamit. Valami szép áriát... Az öreg kerek tányérsapkáját az orra tövére biccenti, és magas eunuchhangon: — Operát vagy magyar nótát? — Amit akarsz. Tuskó ujjézó mozdulattal mindkét karját fölemeli, lebegést imitál, ringatódzik, és női szoprán hangon rázendít: — „Hajmási Péter, Flaj-má-si Pál..." De én komolyabb színvonalon folytatnám a társalgást. — Hány sírt ásnak meg naponta? — Brigádban dolgozunk — mondja Kilences. — Egy öttagú brigád normája négy-öt sír. Délután ásunk, délelőtt temetünk.