A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

mai Óbudai temetőbe került.

10 1788-ban nyílt meg, s 1888-ig működött a Kórház utcai temető, amelynek felszámolása szintén évtizedekig húzódott. Végül a főváros 1930 körül üríttctte ki, ekkor bontották le az 1820-as években épült temetőkápolnát is. 1881-ben még egy temető nyílt Óbudán, a Tábor-hegyen, amelynek használatát a rendszeres földcsuszamlások miatt már 1909-ben felfüggesztették." Farkasrét közvetlen elődei közül elsőként a magyar temetkezéstörténet egyik legfontosabb fejezetéről, a Vízivárosi temetőről kell részletesebben szólni. Polgári részét 1785. október 10-én szentelték fel, a mai Szilágyi Erzsébet fasor, illetve a Kútvölgyi lejtő és a Virányos út által közrezárt mintegy 15 holdas területen, a Városmajor közelében, amelytől egy mély vízmosás választotta el. Hivatalosan az egyes keresztény felekezetek közösen használt temetőjének minősült, megelőlegezve a 19. századi átalakulást, gyakorlatilag azonban, az akkori Buda vallási összetételének megfelelően, katolikus dominanciájú temető volt. 1885-ben, a Németvölgyi temető megnyitásakor részlegesen lezárták (a főváros külön engedélyhez kötötte az itteni temetkezést). Az utolsó temetésre 1914-ben, a végleges lezárásra 1930. január l-jén, a temető teljes eltüntetésére a kötelező várakozási idő leteltével, 1939-ben került sor. 1797-ben közvetlenül mellette nyílt meg a jóval kisebb katonai temető (az Alvinczytemető): a polgári temető délkeleti oldala és a Városmajor között jelölték ki, néhányezer sír számára. Itt az utolsó temetésre ío Fehér: i. m. 62-63. old. h Fehér: i. rn. 72-73. old. 12 Fehér: i. m. 75-77. old. 1893-ban került sor, a felszámolásra pedig a polgári temetőével párhuzamosan.

12 A polgári temetőt, Buda nevezetes „erdei temetőjét" ismerjük a legrészletesebben a ma már nem létező fővárosi sírkertek közül, elsősorban a felszámolásra váró, lezárva vegetáló temetőről a húszas-harmincas években megjelent számos leírásnak köszönhetően; közülük legfontosabb a főváros közegészségügyi osztályán a fenntartásra javasolt sírokról készült jegyzék, ma még azonosítatlan szerzők professzionális, korukat megelőző munkája.

13 A 659 tételes, illusztrált összeállítást hivatalos használatra nyomtatták, kereskedelmi forgalomba nem került, s a katonai temető, honvédségi tulajdon lévén, egyáltalán nem szerepel benne. Közel egyenlő számban sorol fel a 19. század első, illetve második feléből származó emlékeket, ami nyilvánvalóan nem a tényleges arányt tükrözi. Érdemes megemlíteni, hogy számos régi sírkövön már ekkor is másodlagos-harmadlagos bevésés volt olvasható. E jegyzékben mint legmegbízhatóbb forrásban a régi síremlékek elsősorban a XII. számú parcellában összpontosulnak, a mai Kútvölgyi út vonalán túl, a temető felső, kevésbé exponált részében. Az 1790-es évekből, valamint a 19. század első évtizedeiből itt regisztrálták a legtöbb emléket, s itt szerepel a két legkorábbi, foglalkozáshoz is köthető név: Johann Georg Igl molnáré (1791), valamint Anton Schnirch városi gyógyszerészé (1791). Itt állt a számos budai városvezetői sír három legkorábbi képviselője: Johann Baptist Dimschutz 13 Jegyzék a Vízivárosi temető fenntartani javasolt sírjairól és síremlékeiről. H. n. [Bp.], é. n. [1931].