A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

KORTSÁK JENŐ A temetőben

Végre elindultak. Lassú kimért léptekkel mentek. Szikár, magas alakjuk feltűnt és kiemelkedett az utcán nyüzsgő embertömegből. Linka kalapján néhány piros rózsát ringatott a langyos őszi szellő... — Szép napunk van. Soká lesz este, minden ismerősünk sírját meglátogatjuk — mondta Teréz. — Timbus Károlyr is felkeressük? — kérdezte Linka s kissé elmosolyodott. — Őt is. A hosszú szőke haját nem tudom elfelejteni — mondta Teréz és ő is elmosolyodort. Gondolatokba merülten ültek a villanyos kocsiban. Timbus Károly emléke elébük tolakodott. Nyurga, kissé félszeg alakja ott settenkedett körülöttük s hol homályosan, hol ijesztő tisztán, élesen, kivált ködbe borult emlékeik tömegéből. Magukba mélyed ten, kissé lehunyt szemmel ültek egymás mellett. A villanyos rohant velük. Súlyos társzekerek dübörögtek el mellettük, nevető, elhízott arcú legénykék, piros képű lányok ültek melléjük és egymást lökdösve, vihogva mustrálták kopott zöld ruhájukat s a rózsákat Linka hófehér fürtű fején... Ők mindezekből nem hallottak semmit. Szótlanul ültek egymás mellett s összeszorított kesztyűs kezükben görcsösen szorongatták a menetjegyet. Mikor leszálltak a kocsiról s a temető nyitott kapuja felé haladtak, ismét megszólalt Linka: — Különös, hog)' az r betűt nem tudta kiejteni. Szevetem, szevetem... Ezen megint mosolyogtak mindketten. A kapu előtt egy fiatal leány virágot árult. Hosszabb alkudozás után néhány szál lila színű őszirózsát vásároltak tőle, azután beléptek a kertbe. Puha, kissé fülledt illat úszott a levegőben. Elkorhadt falevelek, lassan elhervadt, a nyirkos földbe süppedt virágok illata. A nap a Svábhegy felé sietett az égen s vérvörös sugarai megvilágították a sárguló lombokat, a földhöz lapuló szerény fejfákat s csillogó fátyolba burkolták a bokrok közül elővillogó hófehér kőoszlopokat. Már mélyen bent haladtak a kertben, amikor Teréz, aki előresiererr hátra fordult és megszólalt: — Mikor a nagyapánkat kikísértük, hó esett. Nagyon hideg volt. Még most is látom a keresztet tartó gyerek lilavörös kezét. — Timbus Károly temetése ilyen napon eshetett, mint a mai — mondta Linka. — Lehetséges. Emlékszem, azon a napon, sőt talán azután egy hétig sem mozdultunk ki a szobából.