A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

KRÚDY GYULA Öreg író alkonya

gyezte — ennyire megbecsülte hivatását —, és a jegyzetekből egykor majd kiderül, hogy Erdélyi Gyula mindig poetázgatott még önmagával is. Színes, regényes, hazafias gondolatai apró papirosdarabokra jegyzetten, egykor tán nagy útmutatói lesznek a jövendő Beöthy Zsoltjának, aki a forradalom utáni magyar író alakját akarja megrajzolni. Pongrátz Béla, Gáspár Imre és Erdélyi Gyula hajdanán a világot próbálták kilódítani sarkaiból a Komló kertjében. És ma, ugye, mily idegenül hangzanak ezek a nevek? Pedig írók voltak, elismert, nevezetes írók, akik elérték mindazt, amit a hetvenes években az írói pályán elérni lehetett: arcképük megjelent a Budapesti Bazár-hun. Az utolsó esztendőkben egymás után eltávoztak, kórházból, halottas kamrából, mint ahogy fiatal korukban írott költeményeikben ezt maguknak kívánták. Ezért a tiszavirág életű dicsőségért jöttek a földre a messzi csillagokból. Nyomorúságos, de boldog és egész életet éltek: mindvégig a múzsa árva gyermekei voltak. írók, csupán írók. És ez trombitaharsogásként zengett végig életükön. A hős Erdélyi Gyula követte barátait. Az előttünk levő nemzedék íróinak sírboltján körülbelül megfordíthatjuk a címerpajzsot. Krúdy Gyula: Öreg író alkonya (1912). In: Irodalmi kalendárium. írói arcképek. Budapest, Szépirodalmi, 1989. 228-230. old.