Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

rensol aláírással szignált közlemény, amely Heltai legújabb karikatúráját is közli, a következőket írja. — A külügyminisztérium legutóbb többeket tüntetett ki a becsületrend­del, s ezek sorában egy Franciaországban kevéssé ismert név tűnik fel. Ennek a névnek hordozója Magyarország egyik legnagyobb írója, Fleltai Jenő, a köl­tő, regényíró, elbeszélő, drámaíró, újságíró. Heltai munkássága meghaladja a harminc kötetet, és emellett 120 színdarabot fordított magyarra és évek óta vezeti Budapest legnagyobb kiadóvállalatát, az Athenaeumot. — Végtelenül szeretem Franciaországot — mondotta nekem M. Heltai. — Harminc évvel ezelőtt Párizsban éltem, amikor is egy nagy magyar napi­lapnak voltam a tudósítója. Jól ismertem Oskar Wilder, Emil Zolát és sok mást a francia írók közül. Azóta is rendszeresen visszatérek évente két-há­romszor Franciaországba. Ezt bizony a háború alatt sajnos nem tehettem. A háború — hiszen valószínűleg tudja — rendkívüli súlyos helyzetbe sodorta Magyarországot. A mi számunkra a háborús periódus már tizenkét éve tart, és a trianoni béke, amelynek revíziója szükségképpen úgyis előbb-utóbb bekövetkezik, rettenetesen elszegényítetté és tönkretette hazánkat. Hogy egyetlenegy példát említsek: a háború előtt több könyvem 120 000 pél­dányban is elkelt, ma sohasem haladják túl a 3000-es példányszámot. Nagy hiba, hogy Franciaország ennyire semmibe veszi Magyarországot. Nem tö­rődik írói keserves helyzetével, pedig ez az, amely nem engedi meg neki, hogy továbbra is Párizsba jöjjenek dolgozni, Párizsba, mely a háború előtt a magyar irodalom főiskolája volt. — Franciaország hatalmas befolyást gyakorolt a magyar irodalomra, az olyan egyéniségek, mint Maupassant, Dumas, Charles Baudelaire, mélysé­ges hatással voltak regényíróinkra, drámaíróinkra és költőinkre. A francia forradalom óta, amely a német befolyást kiszorította, az összes nagy francia költők ismertek és népszerűek nálunk. — Hogy magamról is mondjak valamit, megemlíthetem, hogy alig van je­lenkori francia színpadi szerző, akinek legalább egy darabját nem fordítottam volna le. A színház mindig nagyon érdekelt, darabjaimat mindenfelé játszot­ták, Amerikában is. Magyarországi megalapítója vagyok a színházak nemzet­közi szövetségének, melynek Firmin Gémier volt a kezdeményezője. — Magyarországon egész sereg nagytehetségű drámaíró dolgozik ma, így Molnár — önök is ismerik a Liliomot és a Hattyút —, Lengyel, Zilahy, Vajda, Flarsányi, Szenes stb. Mind mostanáig önök nagyon kevéssé ismerték a ma­gyar irodalmat, azonban a közel jövőben a Rieder-kiadócég egy érdekes an­tológiát fog közrebocsátani a magyar novellaírókról, azonkívül megismerteti a francia közönséggel két kiváló regényírónkat, Móricz Zsigmondot és Ka­rinthy Frigyest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom