Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

vagy türelmesen, az nem érdekel, de várnia kell, nem nyolc hétig, hanem egy évig, vagy még tovább is. így van? PÉTER: így. De miből méltóztatik azt következtetni, hogy türelmetlen va­gyok? És ha így van is, mi köze hozzá? ENDRE: Úgy látszik, a kisasszonynak van köze hozzá. Maga sajnáltatja ma­gát, és ez nyugtalanítja őt... bántja. Segíteni szeretne önön és az ön menyasszonyán, és mivel nem tud, ideges és földúlt. Ez, ha üzletileg nem is, emberileg érthető. Én azonban szeretném ezeket a... hogy úgy mondjam, szánalmi motívumokat egyszer-mindenkorra kiirtani ebből az ügyből. Még egyszer azt kérdezem tehát: mennyit kér azért, hogy össze­szedje magát, és férfiasan, keményen, sopánkodás nélkül megvárja az ügy végét? PÉTER: Semmit se kérek. Megkaptam, ami nekem járt, ezzel a dolog el van intézve. Ami a többit illeti, nem tilthatom meg a kisasszonynak, hogy saj­náljon. Én is sajnálom őt, ő sem tilthatja meg nekem. De nem sajnálta­tom magamat, sőt kerülöm az alkalmat, hogy találkozzak vele. Éppen ma mondtam neki, hogy jobban szeretném, ha mindent levélben vagy az ügyvéd révén bonyolítanánk le. Endre Ágnesre néz ÁGNES: így van. Ezt mondta. PÉTER: Gróf úr megtisztel azzal, hogy gazembernek néz. Eddig nem vol­tam az — de ha a dolgok tovább is így folytatódnak, nem tudom, nem le­szek-e az. Nagyon nagy a kísértés. Percről-percre nagyobb. Vigyázzon, gróf úr! ENDRE: Fenyeget? Maga engem? PÉTER: Nem fenyegetem. Óvom. (Ágneshez) Meg méltóztatik engedni, hogy visszamenjek a szobámba? ÁGNES: (Endrére néz) Nem én akartam önnel beszélni és nagyon sajnálom, hogy...^ ENDRE: Én is befejeztem. Tudomásul veszem, hogy számíthatok önre, (Pé­ter bólint) akármeddig húzódik is a dolog. Siettetni nem lehet, még az ön kedvéért sem. PÉTER: De lehet. ENDRE: Lehet? PÉTER: Most én mondok valamit, gróf úr. Egy hónapot adok önnek. Gaval­lér vagyok: ha már zsarolok, megpróbálok gavallérosan zsarolni. Egy hó­napot adok önnek ahhoz, hogy ezt az ügyet elintézze. Ha egy hónap múl­va még mindig ott vagyunk, ahol ma, akkor nem válok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom