Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Korcsmáros Nándor, a „Fészek" Művészek Klubja és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke volt az első és — igen kedves szónok. Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter a formás, kecses mondatok, a szellemi világosság és az emberség nagy költőjét köszöntötte, Kassák Lajos a Művészeti Tanács üdvözletét tolmácsolta, Gergely Sándor, az írók Szövetségének elnöke az emberiesség költőjére emelte poharát, Gábor Andor a saját hetvenéves születésnapjára írott versét olvasta fel, amely mintha csak a hetvenöt éves Heltai Jenőt üdvözölné, Rubinyi Mózes, a Pen Klub és a Pen Klubok londoni központjának köszöntését adta át. Laczkó Géza elnök La Fontaine modorában írt, elmés verses mesével köszöntötte a La Fontaine Társaság nevében a Társaság díszelnökét. Földes Imre a Színpadi Szerzők Egyesületének megbízásából üdvözölte a költőt, az „elnök urat". Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettes közvetlen hangú és elmés pohárköszöntőt mondott — nem miniszterelnök-helyettesi minőségben, hanem mint magánember és jó barát! — végül Korcsmáros Nándor kedves szavakkal emlékezett meg két Lilláról: a „kedv, remények, Lillák, tarka képzetek" költőjének, Csokonai Vitéz Mihálynak Lillájáról és Fleltai Jenő bájos Lillájáról — a feleségéről! Bokor Imre, a La Fontaine Társaság igazgatója szeretetreméltó szavakkal nyújtotta át ajándékát: óriási méretű fapipát, Fleltai Jenő elválhatatlan, mindennapi pipájának mását, majd elsötétült a terem, ahogy Szilveszter éjfelén szokásos és hatalmas tortát hoztak be, amelyen Fleltai Jenő hetvenöt esztendejének jelképéül hetvenöt kicsi gyertyácska lángja libegett-lobogott... A „Fészek" gyönyörű vörös termében gyülekezett ezután az ünneplő közönség, hogy meghallgassa a díszhangversenyt, amelynek ragyogó műsorát Fischer Annie, Székely Mihály, Palló Imre, Udvardy Tibor, Péchy Blanka, Szilvássy Margit, Ferencsik János és Jancsin Ferenc neve és művészete ékesítette. Kassák Lajos beszéde a Művészeti Tanács nevében A Magyar Művészeti Tanács nevében én is szólni kívánok Heltai Jenőhöz, jó természetű bátyámhoz, a modern magyar irodalom egyik mesteréhez, a Művészeti Tanács egyik legtevékenyebb tagjához. Megható számomra, hogy így együtt vagyok vele ezen az ünnepi esten, mint ahogyan minden találkozásunk alkalmával bizonyos meghatódottság vesz rajtam erőt. Úgy érzem, sugárzik valami a lényéből, ami jól esik az embernek, valami fölemelő és megbékítő erő. Nem excentrikus figura, de magasan az átlag típus fölött lebeg. Bátor ember, de sosem hivalkodó, vitázó természetű író, de sosem