Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

már ezzel a magyarázattal kellett volna Nagyanyó nyüzsgését megfékeznie, de a bölcsességet nem adják sem korán, sem ingyen. Két fiatal bujkáló megfogta a konyhapolcot, és az ablaknak támasztotta. Ilus néni behozta az olajmécsest. A kanóc rosszkedvű volt, makrancoskodott, nem akart tisztességesen égni, füstöt és kormot okádott csak. Nagyanyó odalépett a mécseshez, hogy megigazítsa. A többi kíváncsian figyelte, ráncba tudja-e szedni a kanócot is úgy, ahogy Nagyapót. Akkor valami nagyot csattant. A bútorok táncolni kezdtek, a csillár prizmái mint vacogó fogak összeverődtek, az ablaküveg csörömpölt. A fal egyik része beomlott, fagyos levegő tódult be a szobába. A lyukon az ég kíváncsi csillagai néztek be. Néhány ember elvágódott, az olajmécses kialudt, valami nagy robajjal összedőlt. Alighanem a kályha. Nagyanyó elsikította magát. De, úgy látszik, senkinek sem esett baja. A csöndben és a sötétségben egy-két villanylámpa gyúlt ki, a világosság körülsétált a szobában. Azok, akik a légnyomásban elvágódtak, csodálkozón, megkönnyebbülten föltápászkodtak. Nagyapó a romba dőlt kályha előtt ült, szálas, vállas, fehér szakállú öregember. Két kezével belekapaszkodott a karosszék karfájába. Diadalmasan nézett körül, és büszkén mondta: — No? Kinek volt igaza a kályhával? Aztán meghalt. 297. Ostrom Alig hetvennégy esztendős koromba Szerény utcánkba becsapott a bomba Két házat s három erkélyt döntve romba. TANULSÁG: A bomba goromba. 298. Magyarországon 1944-ben az üldözöttek százezrei keserves időket éltek át. Százezreknek kellett naponta szembe nézniök a megaláztatásokkal, megkínzással, elhurcolással és a halállal. Csak mint mentőangyalokra lehet visszagondolni a szociális nővérekre, akik életüket állandóan kockára téve vállalták, hogy ahol csak lehet, segítenek az üldözötteken.