Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Talán ez is lett volna legokosabb, meghagyni ezt a vígjátékot legendának, mumusnak, nagyreményű és sajnálatos töredéknek, soha el nem készülő remekműnek. Szívesen megtettem volna, de későn jutott már eszembe. Legközelebbi vígjátékommal talán kipótolom ezt a mulasztást. A darabról már több újságban nyilatkoztam, mindegyikben másként. E nyilatkozatokból vonva le a Magyar Színpad számára a darab tartalmát: „A kis cukrászda" azt akarja szemlélhetővé tenni, hogy bármilyen édes dolog legyen is egy cukrászda, azért mégsem fenékig tejfel. A habos torták árnyékában is sok keserűség lappang és — bármily hihetetlen! — vannak emberek, akiket egy nagy cukrászda sem boldogít. Az is lehet, hogy nem ez a darab tartalma. Ebben az esetben bocsánatot kérek tévedésemért. 185. A kis cukrászda Első felvonás, ötödik jelenet MASA: Mi jót hozott, Braemer úr? BRAEMER: Mi jót hozhat egy cukrász ezekben a nehéz időkben? A házbért nem hoztam, az az egy biztos. MASA: Borzasztó! BRAEMER: Ki tehet róla? Én nem. Én szívesen fizetnék, ha volna miből — de nincs. Az üzlet nem megy. Tessék elolvasni az újságokat: a kisipar haldoklik. A kis cukrász nem bírja az iramot. Nincs konjunktúra. Az emberek nem járnak cukrászdába, mert az élet anélkül is elég keserű. És ha már járnak, semmi esetre sem jönnek ide az isten háta mögé, ebbe az átkozott budai kis utcába, ebbe az istenverte kis cukrászdába, egy félórára a villamosmegállótól! Hol volt az eszem, mikor ezt a boltot kibéreltem? Én nem tudom. (Homlokát törli a zsebkendőjébe) MASA: Kedves Braemer úr, én nagyon sajnálom magát, de értse meg: negyedik éve... és még egy krajcárt sem láttam... egy fillérjét sem! Ha legalább a hátralékot próbálná törleszteni, apránként, hogy a jó szándékát mutassa. Hiszen egy vagyonnal tartozik! Nem is tudom hamarjában... BRAEMER: Ötvennégyezer koronával! Pontosan ötvennégyezerrel. MASA: No, látja! Ha legalább egypár ezer koronát lefizetne! Tizet... ötöt... kettőt. BRAEMER: Nagyságos asszony, sose fáradjon. Nekem nincs pénzem. Én nem azért jöttem. Én azért jöttem, mert már unom. Én csődbe megyek, föladom az üzletet, engem tessék innen kidobni; ami itt marad utánam,