Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

ZILIA: SETÉT LAJOS: Kemény bírád volt, gyilkos üldöződ. Könyörtelen bakód, kérlelhetetlen És néma mindég... Mégis őt szerettem. O tudja ezt? S mégis halálra szánt? Nem lovag akkor. Nem tudja. Ne bántsd! Bús titkomat megőriztem titoknak. Nem tudja. Én se tudtam. Most tudom csak, Mióta láttam zordon némaságát S tudom, hogy esküvése néki drágább Csóknál, örömnél, hitvány életemnél. Láttam, ítélni mer, büntetni nem fél. Türelmesen hizlalja bosszúját. Szemet szemért! Ha vágod, visszavág. Én, én tudom, legyőzött és elestem. Érte halok meg. És én ne szeressem? Setét Lajos, te jámbor, puha, jó vagy, De, meg ne sértődj, mégis csak bakó vagy. Tán meg sem érted...