Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Első színpadi munkám, „A királyné apródja", szerény egyfelvonásos kis vígjáték volt, Makai Emillel együtt írtam egyik elbeszélésemből. A fiatal Vígszínházban került színre vagy ötven évvel ezelőtt, akkor, amikor Severin-Mars, a híres francia mimikus egy hétig vendégszerepelt társulatával Catuille Mendis „Chauce d'Habits" című némajátékában. A némajáték rövid volt, azért kellett kis vígjátékunkkal megtoldani. Három éjszaka dolgoztunk rajta Makai hónapos szobájában, a Teréz-körúton. Mialatt a verseket csiszoltuk, a szomszéd szobában hajnalig köhögött egy öreg ember, a premierre meg is halt már szegény. Makai Emil, a nagy ígéret, fiatalon halt meg. Hamar és igaztalanul elfelejtették, holott a magyar líra halottaiból való föltámasztásának egyik nagy bűvésze volt. Mestere volt a formának. Sokat fordított: Hauptmannt, Calderont, középkori zsidó költőket. És sok francia és angol operettet. Ezek a fordítások kis remekművek. Üdék, elmések, pajzánok, és engedelmesen simulnak a muzsikához. A közönség, amely addig a jóindulatú műkedvelők, a szorgalmas színházi titkárok sántító verssorait, kényszerzubbonyba erőszakolt rímeit hallotta csak az operett-színpadról, elbűvölten hallgatta ezt a friss csengést-bongást, a meglepő rímekkel való virtuóz játszadozást. Ebben az időben történt meg első ízben, hogy egy-egy operettet százszor is eljátszottak. „A kitályné apródjá"-nak — ma már nyugodtan büszkélkedhetek a szerény dicsőség rámeső felével — sikere volt. A Vígszínházban nagyszerűen játszották a fiatal Varsányi Irén, a fiatal Hegedűs Gyula és a fiatal Gál Gyula. A francia vendég többször is végignézte. Tetszett neki. Biztatott, fordítsam le franciára; a francia színpad nem tud megélni a „lever de rideau", a nagy színdarabot megelőző kis egyfelvonásos nélkül. Ez arra jó, hogy a közönség nyugodtan megvacsorázzon, mielőtt a színházba megy, a későnjövők pedig nyugodtan csapkodják a székeket, mialatt a színpadon a kis egyfelvonásost játsszák. A „lever de rideau" senkinek sem fontos, csak szerzőjének. Első lépés a halhatatlanság felé! A francia színész biztatása megszédített. Lehetséges az, hogy ezt a kis vígjátékot valamelyik nagy párizsi színpad is eljátssza? Lefordítottam franciára, és amikor 1899-ben kimentem Párizsba, magammal vittem egyetlen értéktátgynak, megélhetésnek és halhatatlanságom alapkövének. A Rue de Constantinopole 11. szám alatt levő Family hotelben laktam, a félemelet egyik szobájában. Itt ismerkedtem meg Erminioval, egy kedves és kissé titokzatos fiatal olasszal (lehetséges, hogy számomra volt csak titokzatos). Diplomatának néztem, aki titkos misszióval jött Párizsba. Szomory Dezső véleménye szerint inkább tőzsdebizományos vagy cigaret-