Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A fiatal hölgy végignézett a márkin, aki előkelő modorával határozottan imponált az embernek, és jókedvűen azt mondta: — Jó, ebédeljünk együtt, de előre figyelmeztetem, hogy én magam fő­zök, mégpedig elég szerényen. Valami pazar lakomát tehát ne várjon. Kü­lönben én is száműzött vagyok, orosz száműzött. Képzelje el, hogy egy Gubovszky hercegnőt nihilista üzelmekkel gyanúsítottak... — Ki az a Gubovszky hercegnő? — kérdezte a mátki ártatlanul. — Én — mondta a fiatal hölgy leplezetlen büszkeséggel. — Nem hallot­ta a Gubovszkyak hírét? Közvetlen rokonságban vannak a Romanzoffokkal és naponkint öttől hatig megtalálhatók a gothai almanach 454. lapján. — Az én családomnak is vannak ilyen hivatalos órái. A Puybroche-ok a keresztes háborúk legnépszerűbb alakjai közé tartoztak, és Duvalnál egy különös alakú filé az ő nevüket viseli. Ezenközben megálltak a Napsugár utcában egy háromemeletes ház előtt. — Lift? — kérdezte a márki gyanakodva. — Nem lift — mondta a hercegnő derült mosollyal. — Szívből ürülök neki. Ki nem állhatom azokat a házakat, amelyekben lift van alkalmazva. — Ön nem lakik liftes házban? — kérdezte a hercegnő, mialatt a lépcsőn fölfelé haladtak. — Nem, kérem, én a kültelkeken lakom. Illetve lakunk, mert egy ked­ves jó barátommal közös háztartásban élek. Ennek a barátomnak a neve Stopp Jeremiás Hugó, ifjú korában ő szervezte a nicaraguai fölkelést, és most vezérőrnagyi ranggal vonult vissza a katonai pályáról. Itt kénytelen tartózkodni Budapesten, mert óriási pört folytat a nicaraguai állampénztár­ral, amely visszatartotta az ő kétmillió fontsterlingnyi nyugdíjilletményeit. Ennek a pörnek az elbírálására pedig valami különös véletlennek a követ­keztében a budapesti VI. kerületi járásbíróság illetékes. A hercegnő megállt a harmadik emeleten a 42. számú ajtó előtt. — Itt lakom — szólt mosolyogva. — Lakásom ugyan nem valami fényes, de ez nem is lehet másként, hiszen bútoraimat a szevasztopoli helytartó el­kobozta. Még csak arra kérem, hogy szobaleányommal ne beszéljen oroszul, mert szegény annyira ellágyul, ha szülőföldének a nyelvét hallja, hogy sem­mire sem lehet használni. — Esküszöm, hogy nem fogok vele oroszul beszélni — mondta a márki, és két ujját az égnek emelte. — Akkor kövessen, kedves márki. A hercegnő egy kecses mozdulattal ki akarta nyitni az ajtót, de ez nem si­került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom