Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

mélyebb, rejtettebb eszméken töprengjen? Hogy szíve titkos érzelmeit feltárja? Hogy fájdalmait, örömét, baját, kínját és szerelmét dalban dalolja? No még mit?! Bolondság az egész élet merő vanitatum vanitas. Nem szabad azt komolyan venni! Szerelem? Nevetséges! Csak nem fog epedni olyasmiért, a mi nincs? A pillanat élvezete, az más! Azért már érdemes epedni; örök szomjúság gyötri és égeti az első szép leány forró csókjáért, s ha nem nyeri meg, hát lángol, buzog s mert nem volt még boldog tőle, hát bírni szeretné. Ellenkező esetben pedig t. i. Ha boldog letten volna véled Talán már meg sem ismernélek, Ma egymást meglátnók az utcán, Talán a nevedet sem tudnám. Ez a modern fiatal ember modern szerelme, azé a modern fiatal emberé, a kivel következetesen ott találkozunk a Gil Blas novelláiban, a Journal Amusant képein, a divatos tárcarajzokban, a ki gyakran azonban szegény flótás. A mi poétánk mindez együttvéve, legalább a kötetében. De gúnyolja a világfit, a katonásdit, a szegénységet. Mindent gúnyol. A szerelmet, az igaz érzést, az őszinteséget, a költői cirádákat, a régi iskola stíljét, még önmagát is. És ez a fiatalos hetykeség illik neki rettenetes. Van olyan asszony sok mint az ő Katója, hát miért ne énekeljék meg azokat is? Annyi diszkrécióval leplezi le viszonyuk kulisszatitkait, hogy kezdjük sejteni, hogy — Katóra csak vágyik. Pedig nem nagy vágy, ráakadhat. Azonképen vagyunk a többi témájával is. Nem szereti a szentimentalizmust, bár minduntalan beleesik. Hirtelen rajtakapja magát s egy élccel — néha jóval, néha rosszal — elüti. Ez kissé a Heine módja is, a mit ő szeretetreméltó őszinteséggel be is vall. Modernizálja Heinét, s mi mosolygunk pajkos tréfáin. Őszinteségében rejlik ereje, követetlensége s fejlődő egyéniségének értéke. 40. Nekünk, akik egészen más módokon törtünk és törünk még egyre fölfelé, ezeknek a fiataloknak törekvései idegenszerűek. Mi mégis nemzetibbek igyekeztünk általában lenni mint ők. Naivabbak, lelkesebbek a régi tradíciókhoz ragaszkodóbbak voltunk és vagyunk is, mint ezek a fiatalok. Az újabb és újabb nemzedékek kezében a magyarul író toll mind világpolgáriasabb eszköze leszen. A naivitás, a lelkesség s a régi tradíciók kerülése, sőt megvetése ezzel a világpolgáriassággal együtt jár és lépést tart. Mintha valamely idegen nyelvről volnának magyarra fordítva ezeknek a fiataloknak a dolgai!