Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Egyszer azonban megtörtént, hogy egy tökéletesen értelmetlen vezércikke ment le a nyomdába. Ezen a réven kiderült, hogy megbízhatatlan vagyok. A főszerkesztő látni sem akart többé. Végzetes fordulat volt ez számomra, ettől a pillanattól fogva kénytelen voltam saját gondolataimat leírni. 27. Hogyan intervicwoltam meg Dúsét? — Saját tudósítónktól — (Minthogy a főváros közönsége még mindig nagy lelkesedéssel buzog a nagy olasz asszony iránt, megbíztuk egyik fényes tollú munkatársunkat, hogy interviewolja meg lapunk számára a megközelíthetetlen tragikát. Munkatársunk azzal a bravúrral járt el nehéz küldetésében, melyet nála úgy a közönség, mint mi is megszoktunk. A szenzációs beszélgetésről a következőkben számol be.) Az út a fogadóba Mikor a szerkesztőség azzal a megtisztelő megbízással fordult hozzám, hogy a nagy olasz asszonyt meginterviewoljam, rögtön tisztában voltam két dologgal. Pro primo, hogy mindenek előtt a fogadóba kell mennem; pro secundo, hogy Duse saját tragikus kezeivel fog engem onnan kihajítani. Ez a kettős tudat adott nekem bátorságot és lelkesített nehéz utamon. A fogadó Az »Angol kiralyno« fogadó egyike a főváros legelőkelőbb fogadóinak, valamint Duse Eleonóra is egyike a főváros legkitűnőbb művésznőinek és ha nem is az első, de Pártényiné után mindenesetre ő következik. Az »Angol kiralyno« kapusa azzal a szánakozó mosollyal fogadott, mely a kapusok közös jellemvonása. Ugyanígy mosolygott rám a főpincér is. Az alpincér nem kevésbbé. A bor-gyermek szintén. Valamint a tűzi legény is. És méltán.