Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Az első Elta-cikk talpraesett kis croquis volt. Finom és szellemes, mintha csak a Figaro valamelyik munkatársa írta volna. És következett utána a többi. Gyöngyei voltak a fejlődő magyar újságírásnak; felfedezték a külföldi lapok emberei is, és hétről-hétre lefordították őket. Mindebből pedig az a tanulság, hogy nem jelent semmit, ha valaki kedvetlenül nem is tud megírni valami unalmas újdonságot. Hagyni kell, hogy csinálja a maga dolgát. 25. A bájfalusi dalárda — Pillanat-fölvételek — Dalfi Gigás, a bájfalusi dalárda vezérlő karnagya, érdektársaival megérkezik a fővárosba. A peronon hordárok, bérkocsisok és más szolgálatkész szellemek fogadják, mire a bájfalusi dalárok elzengik a dalárda jelmondatát: Föl a dalra! Föl a dalra! Föl a dalra! Mikor már fönn vannak a dalon, konstatálják, hogy a fővárosi előkelő közönség színe-java tüntető melegséggel fogadta őket és ezt száz szóban megtelegrafálják a » Bájfalusi Tárogató«-nak. Azután őrült kokárdákkal és nemzetiszínű kalapszalagokkal fölfegyverkezve, végig vonulnak a főváros utcáin, helyke, ruganyos léptekkel járják be a legnépesebb helyeket és túl hangosan társalognak. Az áldott közfigyelem feléjük fordul, néhány lábtyűművész-növendék éktelen rikácsolással köszönti őket: »Udv a lelkes dalároknak! « A bájfalusi dalárda egyhangúlag mosolyog és boldogan táviratozza a » Bájfalusi Tárogató«-nak: »Meleg fogadtatás egyre tart. Közönség rokonszenve utcán fokozódott. Diadalüvöltések kíséretében vonultunk végig az utcákon. Siker biztos!« Azután Dalfi Gigás tanácsára valamennyien a józsefvárosi »Alvó oroszlán« című vendéglőbe vonulnak és miután másodszor is elénekelték a dalárda jelmondatát, neki látnak a sörital fogyasztásának. • Az asztalfőn Dalfi Gigás vezérlő karnagy foglal helyet. Feltűnően kék nyakkendője feltűnően sárga kabátja feltűnően zöld kalapja és feltűnően piros cipője van. Különben nincs rajta semmi feltűnő. Haját »a la dalár« viseli, az összhangzattan legelemibb szabályaival is dacolva.