Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)
Szomorú dolog, nyilatkozatokat termelhetni csak irodalom helyett, de ez gyorsíthatja csak a megoldást, ha a hivatottak mondják meg, hogyan lehet segíteni. Heltai Jenő hozzá intézett kérdésünkre így felelt: — Nem hiszek a magyar irodalom válságában, erről csak akkor lehetne beszélni, ha nem volnának íróink. De éppen a mai magyar irodalom különbnél különb tehetségekkel ékes, érdemes öregekkel és szárnyukat most bontogató fiatalokkal. Az, hogy ma keveset vagy semmit sem írnak, nem jelenti azt, hogy most már nincs irodalom. Legfeljebb azt jelenti, hogy az utolsó két-három év termése — mert hiszen a pangás már a háború utolsó évében kezdődött — gyönge. Ez szomorú, de nem döntheti válságba azt az irodalmat, a melynek annyi kincse van a múltból és a melynek jövőjében ezer meg ezer oknál fogva hinni kell. Hinni kell mindenekfölött azért, mert az iroeJalomjövője Magyarország jövőjétől külön nem választható. Nem akarhat hazájának jót az, a ki hazája irodalmának rosszat akar, a hazaszeretetben, mely minden szeretetek összessége, benne foglaltatik az irodalom szeretete is. Talán ezt kellene jobban hangsúlyozni és jobban megértetnünk egymással, hogy megoldjuk, nem az irodalom válságát, hanem az egyes írók válságát, elsősorban válságát, a mely kiüti kezükből a tollat. Ha egyszer megállapodtunk abban, hogy nem az a legjobb hazafi, a ki leghangosabban beszél, hanem az, a ki legtöbbet dolgozik; ha megengedjük mindenkinek, hogy a maga módján szeresse hazáját és az irodalomban is a maga módján szolgálja, akkor nem lesz többé szó az irodalom válságáról. 177. Igazság Magyar Miska, székesfővárosi polgár, elunván a hazai állapotokat, elment világot látni. Már nagy darab földet bejárt, sok idegen országot, amikor egy erdő közepén kutat talált. És íme, a kútból gyönyörű és fenséges asszony lépett ki, meztelenségének szépségében tündökölve. — Ki vagy te, gyönyörűséges teremtés, akinél fenségesebbet és nemesebbet még nem láttam? — kérdezte Magyar Miska megdöbbenve. A meztelen asszony szánakozva nézett a szegény magyarra: — Nem ismersz? Én vagyok az Igazság. Most csak ismersz? Vagy sohasem találkoztál még velem? Magyar Miska a fejét rázta, és búsan mondta: — Nálunk vízvezeték van.