Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Apám azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek, de én kedv nélkül jártam az egyetemre. 19. Elsőéves jogász koromban álltam először szemben az én drága közönségemmel, a Vigadóban az egyetemi Olvasó Kör egyik matinéján fölolvastam: „A kis varrólány" című versemet. Később megjelent műveimről nem érdemes beszélni. Mindazonáltal úgy az irodalmi körök, mint a kritikusok mindig szokatlan jóindulattal bántak velem; nem választottak be semmiféle irodalmi társaságba, nem jelöltek semmi tisztségre, és nem kaptam soha semmiféle díjat. Pedig hazudnám, ha azt mondanám, hogy nincsenek ambícióim. Vannak. Kávéházat szeretnék nyitni, régimódi, egyszerű kis kávéházat, az alacsony fehér falak mentén fekete bőrdíványokkal. Fejemen fekete selyem házisapkával, öblös tajtékpipával a szájamban, körüljárni a vendégek között és amikor mindenki hazament, a barátságos kályha mellé ülni és halkan fütyülni az irodalomra. 20. Sok szép leánynak vallottam sze?~elmet, Szerettem szőkét, barnát egyaránt. Szerettem angol és spanyol kisasszonyt, Grófnőt, színésznőt és paraszt leányt. Szerettem mind-mind, és ők is szerettek, Legalább ezt mondta mindahány, De még úgy soha senkit sem szerettem, Mint téged, kedves kis varróleány! 21. Jenő kérte, hogy Herzl színpadi műveit ő fordíthassa magyarra. Az engedélyt és felhatalmazást megkapta, de egy feltétellel: „mint fordító válassz álnevet magadnak, a Herzl Jenő nevet nem használhatod. El akarom kerülni a bárgyú vicceket a zsidó-német-magyar családról. Irodalmi babérokra ebben az esetben nyilván nem törekszel. Neked elég, ha honoráriumot kapsz, és kapcsolatba kerülsz a Nemzeti Színházzal."