Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Féltek attól, hogy férjhez megyek, hát inkább csaljak, talán segítenétek is benne, hazudnátok, csalnátok ti is, hogy a megszokott jómódból ne veszítsetek el valamit. És tiértetek tettem tönkre az életemet, tiértetek ítéltem el magamat szolgaságra és becstelenségre. Azért, hogy ti ne jussatok erre a sorsra! Hogy tisztességesek maradhassatok! Hát azok maradtatok. Tisztességesek, szüzek... Szüzek! Szégyelljetek magatokat. 0!...És a mama! A mama... OLGA: Elég, igen? Engem sértegethetsz, de a mamát ne merd bántani... MANCI: Ne bizony. Nekünk mondhatsz, amit akarsz... jogod van hozzá. Kegyelemkenyéren élünk... az a legkevesebb, hogy szemünkre vesd... De a mamát nem engedem! BORISKA: Úgy, úgy! Fogjatok össze, védjétek anyátokat! Mind, mind ellenem. .. BERGNK (könnyeivelküzdve): Igazságtalan és kegyetlen vagy hozzánk... de én megértem, mi kínoz... én nem haragszom... BORISKA (ellágyulva): Olyan nagy bűn, hogy én is boldog akarok lenni? Szenvedtem annyit, hogy most már nekem is jussom legyen egy kis örömhöz! Tudjátok, mi az szerelem nélkül élni, szerelem nélkül csókolni? Nem, nem tudjátok. Szüzek vagytok... várnotok kell, amíg üt a törvényes szerelem órája. De az én erkölcsöm más... az én erkölcsöm erkölcstelenség... és én ne lehessek büntetlenül azé, akit szetetek? Csak azé lehetek, aki megfizet? 155. Aki ezt a kedves, finom, meghatott darabot első előadásán látta, aligha gondolta, hogy a Vígszínház vele éri fennállása óta egyik legnagyobb sikerét. Magyar darabnak az »Oeskay brigaderos« és »A testor« óta nem volt olyan vonzóereje, mint Heltai színművének. Míg azonban ezeket a műveket, irodalmi értékeiktől egészen eltekintve, a színpadi hatáskeltés többszáz lóerős motorjai hajtották, »A Tündérlaki lanyok« a legnagyobb egyszerűséggel megcsinált színdarab, amely simán és szerényen folyik végig háromfelvonásnyi medrében, anélkül, hogy »nagy jelenetek« vízeséseivel borzongatna és gyönyörködtetne, vagy hatalmas rohanó forgók technika-csodáival kápráztatna. Külsőségeiben tehát lehetetlen meglelni sikerének titkát. Ha azonban tudjuk, hogy a metresszek élete és személye mennyire érdekli a budapesti embereket; ha meggondoljuk, hogy a súlyos megélhetési viszonyoknak hány erkölcsi kisiklottja ül a nézőtéren; ha tisztában vagyunk vele, hogy Heltai romlott, de jószívű alakjaiban titkon mennyien ismernek magukra; ha megismerjük, hogy a színpadi fotográfia sok része mily megdob-