Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A SZERKESZTŐSÉGI SZOLGA (benyit)'. Kérem, nagyságos úr... A NAGY KÖLTŐ (mint aki álomból riad föl): Mi az? Maga még itt van? Várjon egy kicsit! (Az asztalhoz ül.) A SZERKESZTŐSÉGI SZOLGA: Igenis! (El.) (A nagy költő a tollával újra megvakarja a halántékát. Majd hirtelen megkapatva írni kezel: »0h karácsony, szép karácsony, Bolelogságnak ünnepe, Mikor béke, szeretet száll A lelkekbe, szívekbe... « És mialatt Pistike elnémul és az ájult asszonytfölmossák, ebben a hangnemben befejezi a karácsonyi verset.) 150. Éjjel az Állatkertben Mikor a gömbölyű hold, Ez az őriás-ívlámpa Kigyúl a gyémántokba öltözött Kis csillagok között, És levilágít szeretett hazámra, Budapestre: A nép, a jó nép, enyhülést keresve Boldogan Berohan Az új állatkertbe, Hol igazi kaszálón Tanyáz az igazi zerge, És beton-jégmezőkön Ődöng A jegesmedvék kerge Serge. A közönség elszéled A kertben, hol zajongaz élet. Katonabanda muzsikál, Amott a medvék zord barlangja áll, A szomszédban a sakál