Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)
lamáris, Konstantinápoly... Nézem a komor és szigorú Dantét, könnyű neki, ő már szobor, ő már megírta összes műveit, én még ma is tartozok az utolsó tészletekkel! Mondom, nagyságos asszonyom, nem is olyan egyszerű a dolog. Sötét szobában, hátrakötött kézzel az íróasztal lábához láncoltán ülsz, nem tudod, hol vagy, nem tudod, mi van veled, azt tudod csak, hogy benned is, körülötted is sötét minden. írni nem tudsz, megmozdulni se, várni tudsz csak szörnyű tépelődésben. Azután csoda történik, váratlanul, varázslatosan: kigyúl a szobában a villany. Hátad mögött, titokban, lábujjhegyen bejött valaki, odalopózott a kapcsolóhoz, elfordította, és gyönyörű világosságot ajándékozott neked. Mire körülnézel eltűnt, sohasem tudod meg, ki volt. Azt tudod csak, hogy láncaid is lehullottak, szabadon lélegzel, kezedbe veheted a tollat, írhatsz hajólesik, egyszerre megtudtad azt is, mit kell írnod. Ez az ihlet, nagyságos asszonyom, a nagy jótevő. Harun al Rasid és II. József császár álruhában, angyalszárnyú, jóságos Sherlock Holmes, aki az utolsó pillanatban megjelenik, hogy megmentse azt a szerencsétlen vergődőt, akinek semmi se jut eszébe. Amikor az ihlet örömével gazdagodunk, nincs többé baj. A többi gyerekjáték, nagyságos asszonyom. Az ember föllélegzik, fölkel az íróasztaltól, rendbe hozza műtárgyait, leteszi a tollat, rágyújt és lemegy a kávéházba, hogy ott esetleg megírjon egy kis cikket. 149. A nagy költő (A nagy költő íróasztalánál ül és tollával a jobb halántékát vakarja. Ez azért történik, mert a nagy költőnek nem jut semmi az eszébe, ami annál súlyosabb, mert az előszobában öt különféle szerkesztőségi szolga várja az öt különféle karácsonyi verset. A nag' költő hirtelen fölugrik és éhes tigris módjáraföl-alájárkál a szobában. Belép afelesége.) AZ ASSZONY (lágyan): Bernát! A NAGY KÖLTŐ (nemfelel). AZ ASSZONY (még lágyabban, de egyúttal határozottan is): Bernát! A NAGY KÖLTŐ (mogorván): Nos? AZ ASSZONY: Ráérsz most? A NAGY KÖLTŐ (keserűen): Hogyne! Csak öt verset kell írnom! AZ ASSZONY (aki már különb szeleket is látott): Csak ötöt? És ez neked kevés? Tavaly csak kettőt írtál! Látod, mennyire megbecsülik benned a szorgalmas és pontos költőt? Ez legalább ötven forinttal többet jelent az idén!
