Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)
elkészült a munkával, de a kávéházat két órakor bezárták. Elment hát egy másikba, ahol nem volt záróra. Amikor bele akart fogni a harmadik felvonás végébe, kétségbeesve vette észre, hogy a kéziratnak ezt a részét elvesztette. Szörnyű bajában felcsengette Heltait és addig könyörgött neki, míg a szegény szerző újra megírta a hiányzó néhány lapot. De reggelre minden megvolt és a próbát megtartottuk. 137. Ha e darab után kellene megítélnünk Heltai írói tehetségét, körülbelül ezt a képet nyernénk: a pesti élet néhány alakját, a hírlapírót, a „műpártoló" grófot és a szeretkező masamódot elég jól meg tudja figyelni, de sem ezeket, sem a többit nem tudja igazán élő alakokká tenni. A főalak szeszélyből cselekszik és sem cselekedetében, sem érzelmében nincs igazság. Színpadra való mesét kigondolni nem tud, a cselekvényben nincs igazi élet, a novellaszerűség bélyege egészen meglátszik rajta. Felfogása léha. Dialógusaiban nincs élet, nincs szellem. Elkapott, félig kimondott mondatokból áll; ötletei a legelkoptatottabb pesti viccek. — Szerencse azonban, hogy két Heltai van: egyik a kedves, ügyes elbeszélő és szellemes meseíró; a másik pedig, aki évről-évre elkövet egy-egy vígjátékot. Amazt becsüljük; emettől fázunk. 138. Egy regény története / Kedves Mester! Egy ismeretlen tisztelője fordul önhöz egy éppen olyan alázatos, mint indiszkrét kérdéssel. Én, kedves Mester, az ismeretlen tisztelő, nagy élvezettel és ugyanolyan izgalommal olvasom a Krajcáros Igazságban az ön szenzációs regényét. Nem akarok önnek hízelegni, de becsületszavamra mondom, hogy a magyar irodalom ötven év óta nem szült olyan kiváló terméket, mint az ön Ee/ueiyá. E finom lelkű, fiatal és szegény leány küzdelmeit, szenvedéseit, belső vonaglásait mesteri módon méltóztatott ábrázolni. Engem csak egy dolog aggaszt. Bár a regény látszólag már a vége felé közeledik, ön egy szóval sem árulja el, hogy gróf Kajászó Agenor, a diadalmas exminiszter és nőcsábász, nőül fogja-e venni Eduát, avagy beéri-e azzal, hogy elcsábítsa és örök romlásba taszítsa a jobb sorsra és grófi koronára érdemes fiatal leányt. Nevessen ki, kedves Mester, de én nem bírok addig várni, míg a regény végét az újságból megtudom. Kérem, könyörüljön egy szenzitív lelkű olvasónőjén, és írja meg nekem „Csilla 19. poste restante" alatt, hogy mi történik