Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)
BERNÁT: Dehogy nem. A múlt héten a szél-motorosok agyon akartak verni minket. De megmagyaráztuk nekik, hogy miről van szó és kárpótlásul meghívtuk őket a mai grammofonvadászatra. AZ ÚR: Nagyszerű! BERNÁT: Jövő héten pedig a kárvallott grammofonosokat fogjuk meghívni. AZ ÚR: Mi lesz a jövő héten? BERNÁT: Még nem határoztuk el. De alkalmasint körvadászat lesz a vendéglőben a cigányok hangszereire. AZ ÚR: Kedvem volna önökkel tartani... BERNÁT: Meglátja, nem bánja meg. Mert ez csak a kezdet. A nyár hosszú, és őszig lelövünk mindent. Még a vicinálist is... Az embernek itt úgyis alig van mivel szórakoznia. Legalább a vasárnapja teljék el kellemesen! AZ ÚR: Be fogok lépni... BERNÁT: Ez a legegészségesebb sport. Csak azóta alszom jól, amióta vadászgatok. És csak amióta ezekre a tárgyakra vadászom. Mert kérem a vaddisznó nem lármázik, attól az ember nyugodtan alhat. De a szél-motor, a grammofon, a cigánybanda... milyen szerencse, hogy ezekre nem terjed ki a vadászati tilalom! 121. Nem csodálkozom, ha ma este zajongó lelkesedéssel fog tapsolni a Vígszínház közönsége. Művészet ez és kedély, egy város művészete és kedélye. Csak természetesnek találtam azt is, hogy miután a hatás kisebb területekre szorítkozik, intimebb és talán intenzívebb lesz. A kiskomédiák hősét, Bernátot, a pesti fiskálist és családapát, mindnyájunk kedves ismerősét látjuk viszont ma este élete párjával, Bernátnéval. Megújulnak s kiszélesednek a házasélet csetepatéi, apró harcocskái, melyek csodálatos gyorsasággal bogozódnak össze, folytatódnak a szanatóriumban, s érnek véget a Vampeticsnél egy nyári éjjelen. Természetesen a házibarát s egy kabaréénekesnő is kísért a láthatáron, de Családyék boldogsága a nyárspolgárság enyhe harmóniájába olvad, s a pört fegyverszünet követi. Budapesti dalok, sziporkázó ötletek bizsui finom keretbe foglalják ezt a kedves és kedélyes bohóságot, s mindenen ott marad Heltainak, a mély és mégis könnyed humoristának keze nyoma. Egy szanatóriumot látunk például, ahol minden páciens egészséges, az orvos irtózik a betegek színétől is, s szükségből szerződteti és fizeti műbetegjeit, a köhögőt s a haldoklót s a kedélyes indiai tábornokot, aki a hölgyközönséget szórakoztatja. Mindez groteszk, karikaturisztikus humor, de egyéni, s az elmélyülő kedély mosolygása van mögötte.