Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Aki jó, az iát és győz itt, Márciustól késő őszig, Egymást agyba-jőbe főzik Itt a nők, a férfiak, Rajtad ó, te szívet-orzó, Mámorító déli korzó, Mindenki a flórt-toborzó Cifra táncát lejti csak. 113. 1908-ban Gyulai Pál teljesen elöregedve élete utolsó évét élte, Beöthy Zsolt 60-ik születésnapját és egyetemi tanárságának 25-ik évfordulóját ünnepelték hívei, Herceg Ferenc Szerelmesek című regényét írta, Gárdonyi Gézának Isten rabjai című regénye jelent meg, Rákosi Jenő mint a Budapesti Hírlap szerkesztője Tisza István oldalán harcolt az általános titkos választójog ellen, Ambrus Zoltán összes műveinek kiadása folyamatban volt és ő szerkesztette a Klasszikus Regénytárt. Ebben az évben, január elsején jelent meg a Nyugat. [...] Egy év alatt együtt volt az egész társaság, csaknem mindazok, akik aztán éveken át, sokan mindhalálig, hívek maradtak a Nyugathoz, s megadták a szelemét és levegőjét. [...] A 24. számban jelent meg Fleltai Jenő új Lizisztrata-fordításából egy kis részlet. 114. Aristophanes: Lysistrate Aristophanes Lysistratejának új fordításáról van szó. A görög elmésségnek ez a remekműve ma is olyan friss és üde, színektől pompás, élettől eleven, mint volt Kr. e. 411-ben, amikor először színre került. Az idő semmit sem mosott el belőle. Legföljebb az aktuális célzások, a helyi és személyi vonatkozások váltak érdektelenné. De megmaradt maga a színjáték: ravasz asszonyok komédiája a férfi körül, egy maliciózus filozófus gonosz szatírájában. Mit árulnak el mindebből a fordítások? Semmit. Tudósak és tudákosak; híven ragaszkodnak a versformához, a tartalomhoz, a szavakhoz. Visszaadják Aristophanes minden ötletét, de minden ötlethez egy vagy két magyarázó jegyzetet kapcsolnak. És az eredmény? Mindnyájunk lelkében él az a tudat, hogy élt valamikor egy Aristophanes nevű kitűnő komédia-író, műveit azonban ma már nem lehet elolvasni, mert unalmasak és értelmetlenek. Az olva-