Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

SOVÁNY HÖLGY: Miért siet úgy? Várjon egy kicsit! Adja nekem ezt a nagy kalapot egészen kicsiben. KLÁRI: Egészen...? SOVÁNY HÖLGY: Kicsiben. Nem érti? Ugyanez a kalap legyen, de kicsiben! KLÁRI: Vagy úgy. Ertem. SOVÁNY HÖLGY: ÉS ne legyen lapos, hanem gomba. KLÁRI: Értem. SOVÁNY HÖLGY: A színe pedig ne legyen sötétkék, hanem világosszürke, egy kis szalaggal... milyen színűvel... valami diszkrét színt mondjunk... KLÁRI: Mondjuk, szeriőz? SOVÁNY HÖLGY: AZ jó lesz. És valami jó anyagból, mert a crepdesient nem szeretem. KLÁRI: Adhatunk valamit antilopból. De nem volna egyszerűbb, ha mindjárt egy másik kalapot mutatnék? SOVÁNY HÖLGY: Nem szeretek válogatni, szeretek mindjárt az első kalapnál maradni. Inkább ha kell, itt-ott egy kis igazítás. KLÁRI: Ahogy parancsolja. Madarat ne tegyünk rá? SOVÁNY HÖLGY: Madár nem divat. KLÁRI: Vannak vevőink, akik ragaszkodnak hozzá. Azt mondják, a madár kis lábakat csinál. SOVÁNY HÖLGY: Köszönöm. Amint látja, nincs szükségem rá. Inkább virágot. KLÁRI: Igenis. Milyent? SOVÁNY HÖLGY: Műt. KLÁRI: Igenis, műt. SOVÁNY HÖLGY: Az egész ne legyen drágább kétszázötven koronánál, és egy órán belül a lakásomon legyen. KLÁRI: Igenis. A cím a régi? SOVÁNY HÖLGY: Úgy nézek ki, mint aki minden másodpercben változtatja a lakását? Isten vele! KLÁRI: Kezét csókolom! Hölgy el. Klári megfordul SOVÁNY HÖLGY: (rögtön visszajön) Izé... kisasszony! Mégse küldje el a kalapot! Még gondolkozom egy kicsit... Majd visszajövök... KLÁRI: Igenis, ahogy parancsolja!