Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Míg neje zsúr on kelepel, A babyí őringatja el, Az egy cselédeiéi őpöröl, És senkitől sem örököl, És jámbor, vékony és kehes A férj, aki tökéletes. A szerelem, a szerelem, Nem tudja, hogy mi fán terem, És délben, este, délelőtt A felesége csalja őt, De nejére sohse les A férj, aki tökéletes. 110. Bucephalus Az elmúlt tél korszakot jelent házasságom történetében. A kőkorszak után (természetesen drágakövekről van szó) ezt a legújabb korszakot az ősnövények és a nagy ragadozók korszakának nevezhetném. Úgy az ősnövények, mint a nagy ragadozók nőm kalapjain foglalnak helyet. Az elmúlt tél vetette fölszínre a nagy kalapokat, és nőmet hirtelen elfogta a kalaptéboly. Mindennap új kalappal jött haza, és mindennap „Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?" kiáltással tartott seregszemlét összegyűjtött kalapjai fölött. Ilyenkor „Bucephalus" nevű harci kalapja volt a fején. Vannak hiú és könnyelmű emberek, akik versenyistállót tartanak. Nőm kalapistállót tartott. Igazán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ezek a gyönyörű, finom és drága kalapok ugyanolyan szerepet játszottak nőm életében, mint a szenvedélyes sportférfiak életében a nemes telivérek. Nőm úgy bánt a kalapjaival, ahogy a passzionátus és tudós tenyésztő a rendelkezésére álló versenyanyaggal. Mindegyik kalapja külön boxban állt, mindegyik kalapjának megvolt a maga neve. Én, aki eleintén tudatlanul és megértés nélkül meredtem ezekre a kalapszörnyetegekre, utóbb már mindegyiknek tudtam nemcsak a nevét, hanem a pedigréjét is. Csak ránéztem a kalapra, és rögtön megmondtam, hogyan hívják, és melyik boltból került elő. A körülbelül harminc-harmincöt crackból álló kalap-lotban volt néhány igazán kimagasló példány. Itt volt mindenekelőtt a „Szevilla gyöngye" nevű Izabella-kalap, minden ok nélkül két heliotrop lebernyeggel. Ez a kalap Ha kimenője van neki, A vágya hazakergeti, A célja a cselédszoba, Mint Rómeó lép be oda, Vigasztalást, azt ott keres, A férj, aki tökéletes.