Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

„Mi hárman!" Ez a szó szíven ütött. Körülbelül úgy hangzott ez, mintha Anglia és Franciaország azt mondaná Albániának: - Álljunk össze, mit tudnánk csinálni mi hátman! 103. A Modern Színpad csak tíz hónapig működött az eredeti vezetők irányításával. Heltai és Molnár hamar szűknek érezték a keretet, és nagyobb lehetőségek után néztek. A kabaré vezetését Nagy Endre vette át. A kabaré intim melegében egymást űzik a pajkos ötletek, színes impressiók s a hangulatok e tarka tömegében észrevétlen tűnnek el pár meleg perc után a legszebb melódiák, a legpoétikusabb sorok is. Az idő eltakaró ködéből nehezen ráncigálhatjuk vissza az elröppent reminiscenciákat — s ha néha mégis vissza-vissza száll egy-egy elhullajtott emlék, ódon porlepett alakjában inkább fojtó, mint tiszta illatú. S mégis sikerült a régi idők kabaré-világából csodás frisseségben föltalálnunk egy chansont, egy Heltai-dalt. A 'nagypapácska, nagymamácska' fehér, biedermeyeres levegőjében, a régi kabaré füstös, fehér függönyös színpadja lebben elénk — ahol reszkető hangon, fehér parókás színészpár énekelget egy elpazarolt csókról — ahol büszke odaadással interpretálnak egy nagy talentumú, fekete hajú fiatal írót, Heltai Jenőt. Azóta a kabaré csodálatosan variabilis tarkaságában megerősödtek a leghalkabb hangulatok s míg a kedves, bájos szavú Heltai nemsokára már maga énekli a legfiatalabb nagypapa dalát, addig újak, fiatalok és erősek új dalokkal, ifjú szépségekkel jelennek meg a kabaré fóruma előtt. 104. 105. Nagymamácska Nagypapácska, nagymamácska, Két fehérhajú öreg, Akik együtt megvénültek, Lent a kertben együtt ültek, Harmatos volt még a regg, Trallala, trallala, Harmatos volt még a regg. És megszólalt nagymamácska, Mint egy régi zongora: „Rajta, valld be most barátom, Nem haragszom, megbocsátom, Nem csaltál-e meg soha? Trallala, trallala, Nem csaltál-e meg soha?"