Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A pesti dal A pesti utcákat nem a csárdák látják el zenei anyaggal. A Nagy-korú ton, Tisza Kálmán-téren és a Rádai-utcában az éjfél után hazatántorgó lumpok immár nem azt a virágot siratják, amelyik „elhervadt a nyáron" és nem a „darúmadarat" idézik, aki valahová útnak indult, mint például Nagy János uram szokta Kecskeméten, ha becsudálkozva hazaballag a korcsmából. Az utcán szaladgáló és árukat szállító ipatosinasok, rikkancsok, csibészek, varrőlánykák se törődnek többé a „holttesttel", amelyet „kitettek az udvarra". A pesti dalokat, a pesti utcák zörgő zenéjének elröppenő füttyszólamait az orfeumok, az operettszínházak és kabarék szállítják. Az utolsó tíz esztendő alatt megszületett a budapesti nyelv, amely különbözik minden más magyar nyelvtől, születtek új szavak és mondatszerkesztési divatok. Azaz helyesebben akadtak írók, akik észrevették, hogy ez történik és mindannyiunk öntudatára hozták: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Heltai Jenő. Ok látták meg legelőször és legtisztábban, ami ennek a fővárosnak az életében speciális. És megszületett a budapesti dal is. Nem régen. A kabarévilággal köszöntött be. Kálmán Imre nótája a „Sárga a babám" sajátságos városligeti jassz-zamatjával — egyike volt az első fecskéknek. Azután jött a híressé vált Mozi-dal a Bertáról. — Ugyanez a csibész-hangulat és csibész-gondolkodás, a pesti kedélyességnek stilizálása és szinte kegyetlenségig pointírozott, a szándékos, de éppen ezért művészi ordinárésága jellemzi szövegben az összes dalokat. Az új kabaré-komponisták képzett és ízléses zeneszerzők. Hiszen csak így képzelhető, hogy olyan intenzitással meg tudják érezni, mit akar Budapest, hogy hogyan akarja a saját szívdobbanásait zenében újra-hallani. 96. A dolgozószoba pianinóján alakult vagy tökéletesedett a Heltai-sanzonok zenéje. A komponista lejátszotta szerzeményét, s a költő szerény észrevételeit figyelembe véve lejátszotta újra és újra, s mire ők ketten távoztak, Heltai Bözsi már ült a zongoránál, és valamennyien énekeltünk. Nagypapácska, nagymamácska Két fehérhajú öreg...