Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

AZ ÜGYNÖK: Marad az előleg kérdése. ELSŐ JELES, MÁSODIK JELES (együtt): Úgy van. AZ ÜGYNÖK: Méltóztassanak átfáradni a szomszéd terembe és az ott álló automatába 30 koronát bedobni, mire kiesik a kész szerződés. ELSŐ JELES: Van nálunk 30 korona? AZ ÜGYNÖK: Fejenkint, kérem, fejenkint... MÁSODIK JELES: Fejenkint nincs, összesen még kevésbé. AZ ÜGYNÖK: Nem baj kérem, a számlájukra írom. Nálam a pénz nem játszik szerepet. Tehát ez kilencven korona, bélyeg hat korona, ügynöki jutalék 140 korona, kaució 100 korona, beíratási díj 10 korona, kiíratási díj 10 korona, másolási díj 70 korona, anyagelőállítási díj 600 korona és villamos költség 12 fillér összesen 1026 korona 26 fillér. Önök kapnak 1500 korona előleget, az 12 fillér híján 474 korona lenne, ebből előzetes kamatra lemegy 74 korona, utólagos kamatra 100 korona vagyis önöknek jár még 300 korona készpénz, 10% kasszakontóval, tessék a 270 korona. A ZENESZERZŐ (kissékábultan): Nem értem a számítást. Az ÜGYNÖK: Elég, ha én értem. Azért vagyok itt, hogy értsem. Az ön terrénuma a munka, a művészet, az enyém az üzlet. Azért adják önök nekem a darabot, hogy üzletet csináljak vele. Nem? ELSŐ JELES: Persze! AZ ÜGYNÖK: És azt meg is csinálom... Ajánlom magam uraim, mert mások is várnak. Az idő pénz. Minden perc drága... [...] (A » Csintalan Szinhaz« igazgatósági irodájában. Az igazgató és a színházi ügynök.) AZ ÜGYNÖK: Direktor úr, egy operettet hoztam. AZ IGAZGATÓ: Miért beszél ilyen röviden? Miért nem mondja azt: »Direktor úr van itt a nyakamon egy marhaság, a mellyel már minden színházból kilöktek és a melyet végső kétségbeesésemben az ön nyakába szeretnék sózni?» Ez hosszabb, de legalább igaz. AZ ÜGYNÖK: Direktor úr, ön ne élje meg a holnapi reggelt, ha ez a darab volt már valaha valamelyik direktornál. Ez egyenesen önnek készült. A szerzőktől szigorú utasítást kaptam, hogy csak önnek adjam, senki másnak. AZ IGAZGATÓ: A szerzők komolyan azt mondták? AZ ÜGYNÖK: Becsületszavamra. AZ IGAZGATÓ: Akkor nem fogadom el a darabot. AZ ÜGYNÖK: Miért? AZ IGAZGATÓ: Miféle emberek lehetnek azok, a kik így ragaszkodnak az én színházamhoz? Miféle darab lehet az, a mely egyenesen nekem készült?