Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

ELSŐ JELES: De angyalom... mi az istennyilának írom meg akkor az operettet, ha még tolakodnom sem szabad! (Belecsókola nyakába.) MIMI: Juj! ELSŐ JELES: Csöndesebben, te bűbáj!... Semmi értelme a kiabálásnak. MlMl: Hallja, ne okoskodjék! Én értem és méltányolom azt, ha egy szerző szemtelen. De csak akkor, ha a szerep már a kezemben van... ELSŐ JELES: Annyi, mintha a kezedben volna. Nem bízol bennem? MIMI: Nem én. Nekem már sok íróval volt dolgom, de még egyetlen egytől sem kaptam szerepet. ELSŐ JELES: Mert azok csirkefogók voltak. De én, én a becsületesség szobra vagyok. Ha én azt mondom, hogy te fogod játszani a hercegnőt, arra mérget vehetsz... (Belecsókola nyakába.) MlMl (ingadozva): Mégis... ELSŐ JELES: Mit mégis? Akarod írásban? Ha akarod, írásban adom. MlMl: Jobban szeretném, ha a szerepet adnád írásban. ELSŐ JELES: Azt is megkapod. MIMI: Azután beszélhetünk a dologról, de addig... ELSŐ JELES: Megbolondultál? MlMl: Nem, de én már unom ezt. Valahányszor új darabra készülünk, mindig én fogom a hercegnőt játszani. És valahányszor új darab kerül színre, mindig más játszsza a hercegnőt, én pedig megint az első apródot játszom és egy szavam sincs... ELSŐ JELES (bizonytalanul): Ha mondom... MlMl: Fogadni mernék, hogy a maga darabjában is úgy lesz... ELSŐ JELES: Ha mondom, hogy imádlak... MlMl: Mit érek vele? Bizonyítékot! ELSŐ JELES: Becsületszavamra te fogod játszani a hercegnőt. Vagy te, vagy senki! MIMI (habozva): Becsületszavára? ELSŐ JELES: Becsületszavamra! (Magában.) Azt hiszem, senki sem fogja játszani! MIMI: Hiszen csak ne volna bennem annyi ambíció!... ELSŐ JELES (belecsókola nyakába). MIMI (odaadással): Ugy-e, nagy művésznőt fogsz belőlem csinálni? ELSŐ JELES: Mindent csinálok, a mit akarsz... (A kocsi bekanyarodik az istván-útra.) A második kocsiban. (Második jeles és Bibi.) MÁSODIK JELES: Megígértem neked és punktum. Ha valamit megígérek, az szent.