Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

je lába elé, mint a múltban Hans néni az opera színpadán. Jenőkém, ezt nem teheted! Köpj a pofájukba! Mutasd meg, hogy fölötte állsz az ilyen piszok népségnek. Jenő, du bieder Kerl, ha nem megyünk a premierre, isten úgy segéljen, pofon váglak... 76. A Király Színház nagy gonddal készült fel a premierre. Gsepreghy Ferencné Rákosi Ida ízléssel tervezte meg a János vitéz ruháit. Fedák Sári mezei virágos és árvalányhajas kalapját, karikását, dohányzacskóját és furulyáját Ujházy Edétől kapta. Amikor belépett a színpadra, karikását elpattintotta, árvalányhajas kalapját elhajította, még egy hang sem hagyta el ajkát, és máris felzúgott a tapsvihar. Beöthy, aki az egész első felvonás alatt a nézőtér utolsó széksora mögött állt, az első szünetben felszaladt a színpadra, és csak ennyit mondott: — Na, a haza meg van mentve. Aztán sorra járta a színészeket. „Jelentkezhetik kétszáz koronáért a pénztárnál." „Négyszáz koronás előlegét elengedem." „Fizetését duplájára emelem." „Ezt magának hoztam, száz darab egyiptomi cigaretta." „Köszönöm, amit tett szerződését egy évvel meghosszabbítom." Furcsán hatott, hogy a felvonások után számtalanszor kihívott szerzők között nem jelent meg Heltai Jenő. Felvonultak a szerzők és a szereplők, sőt a rendező is, csak ő hiányzott a lámpák előtt hajlongok közül. 77. Magától értetődőn ott voltak a színházban. Jobb oldalt az első földszinti páholyba vezették Heltaiékat, a közben észbe kapott igazgatóság Heltai bocsánatát kérte a „tévedésért". Heltai a páholy mélyén foglalt helyet. Vali új ruhájában elöl pompázott a szelíd Hédi mellett. A közönség valóban a művészvilág elitjét képviselte, s voltak közismert politikusok, arisztokraták. Az első felvonás Fedák Sári Kukorica Jancsija, és az édes-bájos Medgyaszay Vilma Iluskájának remeklését viharzó taps fogadta. Az előadás végén a színészekkel együtt megjelentek a függöny előtt a frakkos szerzők. A bennfentesek fölfedezték a páholy mélyén megbújó Heltai Jenőt, s a nevét kiáltották. A közönség csatlakozott, s zengett a nézőtét nevétől a költőnek, aki a legtisztább magyar népi költészettel tisztelgett Petőfi Sándor emlékének. Heltai nem mozdult a kuckójából. Vali izgalma egyre fokozódott. Jenő állj fel, hajolj meg, hallod? Te lusta dög, hát mozdulj, Jenőkém, drágaságom,